Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt lásakor a város esetleges zavargásokkal szemben védtelenül állna. Bár engedéllyel történt a szervezkedés s bár kétségtelen az, hogy a szerbek ellen nem irányul, mégis tömeges házkuta­tások, éjjeli előállítások, letartóztatások fűződnek e vizsgálathoz, mely végeredményképp Riffl Sándor és tizenhárom legnagyobb részt katonai személyből álló társaságnak sok hónapi elzá­rásával nyert befejezést. "M A vád ellenük hazaárulás, kémkedés, lázítás, fegyveres erő toborzása. Péterváradra internálták őket, ahonnan - Lenkei szavaival - „több hónapi rabság után magyar tisztekhez méltóan megszöktek".34 35 A főreáliskola élére Gallovich tragikus halálával rövid átmeneti hónapok múltán Horváth Viktor kapott igazgatói kinevezést, aki lényegében szinte ugyanekkor ab­szolválta a doktorátust. Romokat örökölt. Hogy a mindenétől megfosztott épületben elfogadható szinten oktatni lehessen, szülőktől, magánszemélyektől kért és kapott segítséget. Ők adtak padokat, kályhákat, egyéb bútorzatot. Úgy kötött szerződést velük, hogy mindezeket átmeneti időre - mint saját tulajdonukat -, használatra köl­csönzik. Ebbe így nem köthettek bele az új hatalom képviselői. A szerb detektívek így is visszatérő látogatói voltak mind az irodájában, mind magánlakrészében. Is­­métlődőek voltak a revolveres fenyegetések, az éjszakai elővezettetései, a rendőrségi kihallgatásai. A városban esetenként történt ifjúsági hazafias érzelmű demonstrációk engedélyezésével vádolták, és több száz dináros pénzbírságokkal büntették. Itt ki kell térni a diákságot ért bántalmakra. Már az 1919. február 21-én kezdődött és jó három hétig tartó általános tiltakozó sztrájkban a városi munkásság mellett ott találjuk a fiatalokat is, annak ellenére, hogy hivatalosan az iskolák elhatárolták ma­gukat a részvételtől. Tudunk az ellenük folytatott zaklatásokról március 15. ünnep­lésével kapcsolatban. A Majláth téren álló Kossuth-szobor koszorúzása váltott ki dü­hödt retorziót a hazafias ünneplés és nemzeti színű szalagok láttán. Bár a diákok nem testületileg, hanem csak magánemberként voltak jelen az ünneplők között, nem kaptak kíméletet. A ciszterci tanulók közül 1919-ben tízet előállítottak és megbotoz­tak. A következő év hasonló ünnepét a főreálosok szenvedték. „Aznap délután a pécsi ifjúság megkoszorúzta a Kossuth-szobrot, mely alkalommal növendékeink is ott voltak. A szerb hatóságok természetesen rögtön eltávolították a koszorút, s megtorlásul több növendé­künket fogságba vetették és megkínozták"36 - rögzítette az eseményt a Főreál igazgatója. Velük együtt szenvedett 8-10 napi fogdát több jogászhallgató is, mint ahogy a verést sem kerülhették el. Mellékbüntetésül a jogakadémia olvasókörének helyiségét is zár alá vette a szerb rendőrség. Másik kirívó eset egy temetéshez kapcsolódik, aminek következtében Buzássy Ábel, dr. Horváth Viktor igazgatók, több tanár és diák ellen indult eljárás. Ehhez azonban szükséges az előtörténet ismerete is. „[1921.] január 18. Dózsa Lajos a székes­­fehérvári huszárezred önkéntes szakaszvezetője családi ügyeinek elintézése céljából Pécsre ér­34 NENDTVICH 1921, 212. 35 LENKEI 1922,147. 36 FŐREÁL 1922, 6. Majláth tér volt a mai Kossuth tér. 89

Next

/
Thumbnails
Contents