Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt egyik fő szervezője és szónoka volt Polácsi János, szélsőségesen megszállópárti szociáldemokrata tanító. Komoly ági tatív munkájuk volt a pedagógusok megosztásában is. Irányításuk alatt tevékenykedett például a Pécsi Szocialista Tanítók Szervezete. Megjegyzendő, hogy akadt néhány a diákok között, akik szakszervezeti mozgalomhoz csatlakoztak. Őket az iskolák kizárással sújtották. A harmadik periódus, a drámai végkifejlet, 1920. augusztus 8-ával vette kezdetét, amikor is újra megalakították a Pécsi Nemzeti Tanácsot a bolsevista érzelmű szociáldemokraták. A szerbek támogatásával átvették a város irányítását, s ezzel gyakorlatilag Pécsett életbe lépett a proletárdiktatúra. Az így felállt városi tanácsban egyként találunk magasan kvalifikált személyeket és aluliskolázott hangadó munkásokat. A népes testületben a már említett Polácsi mellett ott szerepel Wollák Gyula tanár neve is. Linder Béla polgármester lett, majd Jászi Oszkárral az oldalán Belgrádban a megszállás „védőhálóját" kérte a szerb kormánytól. Mi több, felvetődött a vörös hadsereg újraszervezésének gondolata is. Ebben a felvonásban szinte egymást kiegészítve jelentkezett az erőszak, a megtorlás a két fél szimbiózisában. Ahogy a jezsuiták jellemezték a kialakult helyzetet: „Pécsnek legmegalázóbb megpróbáltatása: a „rendfenntartó" ellenség megszállása s e megszállás elszánt harcosainak, a népakarat nélküli „népuralomnak" önmagát boldogító vörös gazdálkodása. "31 32 Áldozataik elsősorban a konzervatív városi polgárok, egyházi személyek, értelmiségiek, nemzeti érzelműek és a burzsoáknak nevezett munkaadók. „A felháborító brutalitásban a szerb határrendőrség magyar „detektívjei” Szikora volt bányász és Varga Mór menekült kommunisták járnak elől. "31 Módszereikről a demarkációs vonalon túl, Dombóváron adott szemléletes tudósítást a helyi sajtó „Pécsi krónika" főoldali cím alatt: „[...] a legocsmányabb kémrendszerrel aggokat és fiatalokat, gyermekeket és nőket juttatnak a jugoszláv hatóságok kezére a legképtelenebb cselekedetekkel megvádolva, ugyanakkor, amikor köztiszteletben és közmegbecsülésben álló férfiakat megszíjazva vezettetnek végig fényes nappal a város legforgalmasabb utcáin, mint a közönséges rablógyilkosokat szokás."33 Természetesen itt most a témavezetés egysége okán csak az iskolaügyhöz kapcsolódó legkirívóbb esetek kerülnek szóba. Említésre érdemes Petrás Miklós alezredes, a Hadapródiskola már nyugalmazott igazgatójának története. Egy kisebb utcai tüntetés alkalmával - bár csak arra sétált -, a szerb lovasrendőri roham őt is megkardlapozta. Kórházba került. Riffl Sándor ezredes, az intézmény utolsó parancsnoka sem úszta meg. 1919. december 11-én házkutatást tartottak nála, majd a következő év január 10-én letartóztatták: „[...] szigorú hadbírósági vizsgálatot indítottak Riffl Sándor ezredes és társai ellen, bár az a katonai parancsnokság tudtával és engedelmével akarta megszervezni a polgári elemet arra az időre és esetre, ha a szerbek netán gyors kimenetele esetén a magyar csapatok bevonu31 PIUS 1922,3. 32 PÉCS-BARANYA 1929, 93. 33 Dombóvári Hírlap, Pécsi krónika, 1921. július 31.1. 88
