Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt
Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt gának, közigazgatási bizottságának, valamint az iskolaszéknek is tagja volt, így köztisztsége és személyes tekintélye megkerülhetetlenné tette. Ő az, aki a megküldött nyilatkozatra két szót írt: „Soha! Soha!". Az egyéb iratokat is válasz nélkül csak irattározta. „Popovics György, a kinevezett tanügyi megbízott személyesen kívánta őt eddig elfoglalt álláspontja megváltoztatására bírni. Arra kérte őt, hogy hívja össze a pécsi tanintézetek vezetőit azon módok megbeszélése végett, amelyek szerint a magyar tantestületek az új rendszerbe beilleszkedhetnek. A válasz az volt, hogy a magyar iskoláknak megvan a maguk törvényes hatósága. A szerb tanügyi megbízott csak erőszak alkalmazásával lépheti át az intézetek küszöbét. Popovics utoljára csak azt kérte Buzássy igazgatótól, engedné meg, hogy legalább az érettségi vizsgálaton s a magánvizsgálatokon jelen lehessen. Amikor ezen szempontból is visszautasító választ kapott, eltávozott s többé nem látogatta az intézetet prezentációival."'13 Hasonlóan karakterisztikus állásfoglalással találkozunk az Állami Főreáliskola igazgatója, dr. Horváth Viktor részéről. Az iskolai évkönyvben ez olvasható: „[...] működésbe lépett az újvidéki Narodna Uprava, amely az iskolákat volt hivatva szerb hatáskör alá vonni. Egyre-másra érkeztek hozzánk átiratai és rendelkezései [...]; mindezekről azonban tudomást nem vettünk, az átiratok sorsa -feleletre való méltatás nélkül - a papírkosár lett". Az igazgató a tanárok politikai megosztásának kísérletéről is írt: „[...] csak elenyészően kevesen akadtak olyanok, akik a balkáni horda csábító lidércfénye után indultak. ]ó valutájú fizetést s minden földi jót Ígértek Pécs tisztviselőinek, tanárainak és tanítóinak oly időben, amikor ezek - a megszállás folytán - szerény javadalmazásukat nem tudták néha idejekorán a magyar hatóságoktól megkapni.”14 A pénzügyeket illetően az államsegélyek kiutalásának érdemi elbírálását is joghatóságába akarta rendelni. Újvidékről megérkezett az összes iskolához a felszólítás, hogy hivatali úton adjanak tájékoztatást a kapott államsegélyek összegéről, illetve közöljék a nemleges választ is. Az utasítás teljesítésének elmulasztása esetén az adott intézet nyolc napon belüli bezárásával fenyegettek. Dr. Késmárky István, a Joglyceum igazgatója vette kezébe az ügyet, aki az iskolák vezetőivel való konzultáció után a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, Lovászy Mártontól kért állásfoglalást a különböző szankciók ügyében. A miniszteri válasz az utasítások, kérések dolgában a döntést igazgatói hatáskörben javasolta, ugyanakkor megtiltotta a hűségeskü letételét.15 Ebből az ajánlásból több következtetésre is juthatunk. Először is, gyakorlatilag minden felelősséget lerázva, a terhet az igazgatókra és a pedagógusokra, azaz az iskolákra hárította. Továbbmenve, mint gyenge felkészültségű politikus, képtelen volt átlátni az ország veszélynek kitettségét mind kül-, mind belpolitikai szempontból. Nem érzékelte, hogy a megszállás alá került terület intézményeinek létszükséglet lett volna a biztos védelem. Ideológiai nézeteiben 13 Uo. Popovics György a megszállás előtt Kaposvárott volt tanár. 14 FŐREAL 1922,3. 15 Vö.: JOGLYCEUM 1922, 5. 82
