Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez hető nyomot hagyott az emlékezetpolitika. Az 1919-es mártírok ügyét Karlicsek Ferenc igyekezett a legjobban körbejárni, emléküket megőrizni, ő már az 1920-as években gyűjtötte a fennmaradt emlékeket, beszámolókat, de kollekciója a második világháború frontátvonulásai során súlyos károkat szenvedett. Magasházy László esetében - bár 1945 után elítélték 1919-es tevékenysége kapcsán - végigolvasva az iratokat látható, hogy az őt ért vádak egyike sem bizonyítható egyértelműen, ügyében tett vallomásokban a korabeli ismertetésekhez hasonló mértékű ellentmondások feszülnek.27 A szintén megvádolt Freisberger (Szentkuthy) Gyula térparancsnokot felmentették, mivel a kivégzések elrendelése és végrehajtása nem volt hatásköre, nem került elő bizonyíték, hogy része lett volna ilyenben.281971-ben az MSZMP megyei titkársága vizsgálatot indított, próbálván kideríteni, mennyire hitelesek a túlélők személyei. A személyes beszámolók közül három egyedüli megmenekültként mutatta be magát, egy pedig a menetet követve ismerte meg az éjszaka történetét. Kiinger Hugó29 életét egy jóakarójának köszönhette, akit a rossz fényviszonyok miatt nem tudott azonosítani és csak „elvtársként" mutatkozott be. Segítője az őrzők egyike volt, aki kirántotta őt sorstársai közül, majd elvezette a Balaton partjára egy ladikhoz, ellátta némi pénzzel, innen pedig vonattal utazott Kiinger a fővárosba, ahol a Népszavának számolt be a történtekről.30 Budapesten hamarosan felismerték, így ismét fogházba került. Az ő történetében nincs szó lövésekről és akasztásról sem, szökésének ezt megelőzően kellett megtörténnie. Kertész Ferenc (nevét csak később magyarosította Kertészre) balatonszabadi lakos volt. Az 1971-es vizsgálat során foglalkoztak a két Kertész nevű túlélő személyével, ennek során Kertész Ferenccel kapcsolatban nem sikerül megbízható adatokat találniuk. Bizonyos, hogy elmondása ellenére nem volt a Szociáldemokrata Párt jegyzője, nem szerepel neve a mártírok ismert névsorain sem, Balatonszabadiban nem ismerték tevékenységét (családját igen, de Ferenc létezéséről nem tudtak). Állítása szerint a fogdában kétszázan tartózkodtak, holott nyolcvan-száznál többen nem férhettek el a vizsgálat szerint. Beszámolója a Magasházy-perben hangzott el először, amit akkor a sajtó szintén lehozott, a későbbiekben Kertész Ferenc ehhez ragaszkodott, pedig ez is tartalmazott ellentmondásokat. A vizsgálat konklúziója, hogyha valóban el is szökött, azt nem a kivégzések éjszakáján tette meg. Az, hogy lefogták és családját üldözték, bizonyosnak tűnik, de nem kommunista bűnök miatt volt őrizetben. Nem 27 A vallomások alapján vélelmezhető, hogy több embert összekeverhettek a tanúként meghallgatottak, a bemutatott fényképek alapján sem volt mindig egyértelmű a beazonosítás, elhangzott például, hogy Magasházy és Kozma Miklós között nagy volt a hasonlóság, olyan embereket helyeztek bizonyos helyszínekre, ahol kizárható, hogy a megjelölt időben jelen lehettek. Magasházy Lászlót ebben a perben életfogytiglanra ítélték, de végül 1957-ben szabadon engedték. ÁBTL 3.1.9. V-8943 28 ÁBTL 3.1.9. V-151109 29 Kiinger zirci járási megbízott volt a kommün idején. ANDRÁSSY 1989, 388. 30 Lovassy László: Egy siófoki Bertalan éj. Proletár. 1920. november 46
