Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez
Bognár Zoltán: Adalékok Siófok 1919-es történetéhez zonyítékok hiánya és a gyakori túlkompenzáló hangvétel okán. A jogi hátteret az igazságszolgáltatásban alkalmazott gyorsított eljárás adhatta, mely augusztus 20-án jelent meg, mint törvényerejű rendelet (bár a román megszállás érvénytelenítette). Ezt egészíthette ki a Friedrich István által engedélyezett statárium bevezetése. Mindkettő a Fővezérség javaslatára került megvalósításra.24 A kivégzésről több leírás is fennmaradt, de az ezekben rejtőző ellentmondások nem feltétlenül segítik a tisztánlátást. A beszámolók szerint összesen 42 embert indítottak útnak augusztus 26-a éjszakáján, közülük negyvenen aznap érkeztek Veszprémből Balatonalmádin át a Helka gőzös fedélzetén. A foglyok az ország különböző pontjairól származó, elsősorban észak-dunántúli, a kommün alatt baloldali tevékenységet folytató emberek voltak. Hozzájuk rendeltek még egy vagy két őrizetest a községi fogdából, Halász Lajost biztosan és feltehetően Kertész Ferencet. A menetet oda vezették, ahol a tabi és a budapest-kanizsai vasúti vonal kettéválik (a 28-as vasúti őrház közelébe, az ún. csicsali kanyarba). Két személyt felakasztottak, a többiekkel tömegsírt ásattak, majd puskatussal és bajonettel ölték meg őket. Erre a nagyobb zaj elkerülése végett volt szükség, azonban ennek ellenére dördültek el lövések és a haláltusák hangjai is messze hallatszottak egyes leírások szerint. Több beszámolóban szóba kerül a kivégzésben résztvevők nagyfokú ittassága, ezt azonban kétségessé teszi, hogy ilyen állapotban végre tudták-e volna hajtani a kivégzést, megakadályozni az esetleges ellenállást és szökéseket. Ezt a leírások azzal magyarázzák, hogy oly mértékben voltak megkínozva az áldozatok, hogy ehhez nem lett volna erejük. Ha ez így volt, akkor felmerülhet, hogyan voltak képesek mintegy háromnegyed órát menetelni, majd sírjaikat megásni - erre magyarázat lehetett kísérőiktől és a további kínzásoktól való félelem. Halász Lajos, az egyetlen siófoki áldozat egy mulasztás kapcsán kerülhetett a kivégzettek csoportjához. Felesége még időben megtudta, hogy férjét a tabi járási párttitkárral, Halász Jánossal keverték össze. Erről megszerezte az igazolást, melynek eredményeként Török Ferenc intézkedett elbocsátásáról. Az erről szóló rendelkezést Hayden Ivánnak (aki állítólag tanúja volt azon az estén Halász Lajos és társai kivégzésének), a foglárnak adta át Halász felesége, azonban nem tudható, mi történt az írással. Másnap reggel Halászná már csak a szomorú hírekről értesülhetett. Még aznap kiment a helyszínre, ahol elmondása szerint ruhadarabokat és levágott ujjakat is talált.25 1947-ben ezen a helyen kezdett el próbaásásokat végezni Halász Lajos fia és találta meg a tömegsírt, melyben a 40 áldozat maradványai voltak elhantolva.26 A korabeli sajtóban megjelent feljegyzések mellett a későbbiekben összegyűjtött retrospektív jellegű dokumentumok alapján tájékozódhatunk még, melyeken érez24 GÖRÖG 2003. 25 MNL SML XXXV. 55. Karlicsek Ferenc gyűjtemény. 26 Halász Lajos és Halász János kegyeletsértő összekeverése a második világháború után is előfordult, amikor egy házszám nélküli utcarészlet elnevezésével kívántak adózni emlékének, de a táblára Halász János neve került fel. Mikor ezt fia nehezményezte, a tábla lekerült, de újabb akkor nem került ki helyére. MNL SML XXXV. 55. Siófok 1919. gyűjtemény. 45
