Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bodor Mihály: A szerb cenzúra története és működése a megszállt Baranya vármegye területén (1918-1921)
Bodor Mihály: A szerb cenzúra története és működése a megszállt Baranya vármegye területén • A magyar kormánytól érkező rendeleteket csak a parancsnokkal való előzetes egyeztetés után hajthatták végre a közigazgatási szervek. • 1920. december 17-én a Magyar Királyi Belügyminiszter arról értesíti a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a szerbek által megszállott területekre hivatalos levelet rendes postai úton ne küldjenek, mert azt a szerb cenzúra visszatartja.5 • A pénz és levelek behozatalát és kivitelét megszigorította. • A megszállt baranyai és pécsi területen a posta, a telefon és a távírda igazgatásának felügyeletével dr. Miklián István újvidéki postatisztet bízta meg. • December 23-tól a baranyai hírlapok és egyéb nyomtatványok cenzúrázását rendelte el. (Ebben 1919 májusától a megyei sajtóiroda vezetője Milan Glibonjszki is részt vett.) A budapesti lapok egyes példányai néha már az állomáson (főpályaudvaron) megsemmisítésre kerültek. • December 28-tól a postai csomagforgalom is korlátozására került. A csomagokat nyitva kellett a postára vinni, ahol átvizsgálták, és ha megfeleltek az előírásoknak, akkor kerülhettek lezárásra. A megszállott területről tilos volt kiküldeni ruhaneműt, ruházati cikkeket, élelmiszereket és vászonanyagokat. A tilos tartalmú csomagokat a katonai parancsnokság lefoglalta, elkobozta. • December 29-én megkezdődött a postai küldemények cenzúrázása. A Pécsen megjelenő újságok folyamatosan közölték a cenzúrással kapcsolatos híreket. A Dunántúl, a Munkás és a Pécsi Napló 1919. január 3-i számában jelent meg a „Levélposta cenzúrája" címmel a január 2-i postaigazgatói tájékoztató, mely a következőket szabályozta: levél, ajánlott levél terjedelme legfeljebb olvashatóan, értelmesen írt 4 oldal lehetett. (Ez a rendelkezés az állami, törvényhatósági és községi iratok, rendeletek terjedelmére nem vonatkozott.) Levelet és csomagot nyitottan lehetett feladni. A feladó köteles volt címét és lakását a levélborítékon, valamint a csomagon feltüntetni. Ugyanazon levelet két nyelven írni tilos volt. Levelek és táviratok írása csak a következő nyelveken volt engedélyezve: magyar, szerb, horvát, szlovén, tót, cseh, német, francia, orosz. Szigorúan tiltották a szavak és mondatok aláhúzását, gyors és titkosírás használatát, írásbeli közlemények továbbítását postautalványon és csekken. Az újság előfizetéseknél az előfizetés időtartamát az utalványszelvényre fel kellett jegyezni. Üdvözlő és részvéttáviratot feladni nem lehetett. A csomagokba leveleket elhelyezni nem volt szabad. (Erről az ismerősöket értesíteni kellett.) Az említett közlemény március 13-án a következőkkel egészült ki: Levél, ajánlott levél terjedelmét a korábbi 4 oldalról kettőre csökkentették, mert a cenzúra nem győzte a munkát. Levelek nem tartalmazhattak szerb katonai mozdulatokról tájékoztatást, valamint a szerb uralkodó családot sértő közleményeket. „A meg nem szállott területekkel a postaforgalom zavartalan, de a levelek azért cenzúra alá kerülnek."6 5 MNL BaML IV. 410. c. Bvm. alisp. ir. (Sásd) 4916/1920. 6 Dunántúl, 1919. április 2. 35
