Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt A heveny pusztítási, rablási vágy mellett feltűnt egy másik jelenség is. A foszto­gatók nem tartották tiszteletben parancsnokaik utasításait sem. Egyre jellemzőbb tü­netként fordult elő, hogy az Újvidékre, Belgrádba indított társzekérkaravánok, vasúti szerelvények kíséretével és őrzésével megbízott szerb katonák saját zsebre dolgoztak, amikor útközben egy-egy állomáshelyen az értékes holmikat elkótyavetyélték.28 Az iskolák kifosztásának vizsgálatakor kitetszik a módszeresen, tervszerűen tör­tént végrehajtás. Úgy tűnik, igazat kell adnunk azoknak a hangoknak, amelyek a kémkedésre, besúgásra, kollaborációra utalnak. Ilyen olvasható éppen a főreál ese­tében. „Kémek környékeztek bennünket, és ezek irányítója a szomorú hírhedtségre szert tett Dobrovics festő volt [...], ki az intézeti műteremben való festés ürügye alatt bejáratos volt az intézeti épületbe, ami fokozott óvatosságra intett bennünket."29 A megszállás alatt működő szocialista sajtó is többször támadta, mint állami intézményt, elsősorban a hitokta­tásra és hitoktatókra szórt vádakkal, hogy „az átkos, gonosz szellemet beviszik az isko­lákba és az ifjúságot is meg akarják fertőzni" izgatással.30 Az intézményét ért tortúra, az emberségébe gázoló atrocitások, a brutális letar­tóztatás és a ránehezedő gondok terhe teljesen felőrölte Gallovich János, a főreál igaz­gatója egészségét, aminek következtében agyvérzést kapott. Sajnos hamarosan, 1920. január 7-én meghalt. Az első áldozatnak tekinthetjük a helyi oktatási hálózatban. Ez is indokolja, hogy kitérjünk a személyeket ért sérelmek feldolgozására. Több kirívó eset igazolja, hogy a vaskövetkezetesség, a határozott kiállás, a rendíthetetlen hazafiság kivívta a szerb hatóságok megfélemlítő intézkedéseit. Az eljárások alá von­tak leginkább közmegbecsülésnek örvendő, illusztris egyének. Fontos azonban egyúttal árnyaltabbá tennünk a képet, hiszen a városra zúduló közel három esztendő, mint egy klasszikus dráma, tragikus sorshelyzetbe taszította Pécset. A megszállási korszak valójában három periódusra tagolódik. Az első szakasz lényegét tekintve kizárólagosan a Belgrád hatalmi akciórádiuszába került terület erő­szakos birtokba vételére való törekvést mutatta, miközben a demarkációs vonalon túl a baloldali forradalom, majd a vörös puccs zajlott. A tanácshatalomnak eufemizált bolsevik típusú tobzódás teljes kudarca után a központi országrészből menekülő szocialisták, kommunista prominensek egy részét városunkba befogadta a regnáló hatalom. A megszállók mind katonai, mind köz­­igazgatási részről ezeket politikai menekültként nem tartotta aktuális céljai szem­pontjából veszélyesnek, holott Belgrád is tudta a kommün alatt betöltött fontos sze­repüket. Ebben a - mintegy - második felvonásban 1920. február 26-án már hatalmas tömeget mozgósítva városi népgyűlést szerveztek a Széchenyi téren - a nemzeti erők bevonulásától félve -, a jelen állapot fenntartását követelve. Ennek a tömeggyűlésnek 28 Vö.: Uo. 29 FOREAL 1922, 6. Dobrovics Péter avantgárd festőművész, volt ciszterci diák. A szerbek kivonulása után Belgrádba költözött. 30 Hír, 1920. június 8.1. 87

Next

/
Thumbnails
Contents