Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt

Kalász Gyula: Pécsi iskolák a szerb megszállás alatt

rolyi Mihályt ostoba naivságával. „Felejtse el, Károlyi gróf, mit írtak alá Padovában. A kelet-európai frontszakasz katonai rendezésére kizárólag én kaptam megbízást!" S mikor a feltételek átadásakor megdöbbent miniszterelnökből kibuggyant: „De tábornok úr!", a fölényes, nyers, megalázó rendreutasítás jött: „Nincs de, gróf úr!"8 Ahogy Herczeg Ferenc jellemezte a szituációt: „Belgrádban egy gascogne-i Napoleon-imitátor oly hangon beszélt vele, mint egy gyarmati törzs lázadó főnökével."9

Pécs az értelmetlen, vandál pusztítás éveit kénytelen elszenvedni. Nem témám jelen elemzésben, csak említésként hozom, erre a sorsra jutottak az ipari üzemek, a közintézmények, a szolgáltatók. Külön hangsúlyos a bányavidék helyzete.

Az igazán nehéz időszak ekkor indult, mely megmutatkozott politikai, társadalmi, gazdasági és tanügyi téren is. Pécs polgársága így szinte napokon belül átélni kényszerült a mintegy három évig tartó megszállást. „Lesújtó volt a tudat, hogy egy jóval alacsonyabb kultúrájú balkáni nép ránehezedett egy ezeréves nemzetre. Megszégyenítő volt a megszállók pökhendi magatartása és felháborító egyes megtévelyedett hazaárulóknak az ellenséggel való cimborálása" - emlékezett dr. Horváth Viktor, a főreál igazgatója.10 11

A belgrádi egyezmény I. pontja ugyan kimondta, hogy „A polgári igazgatás a jelenlegi kormány kezében mar ad",11 ám csak a kezdeti időben tartották tiszteletben. Ugyanakkor természetesen elvárták az együttműködést. Végül, sorozatosan kiprovokált konfliktusok után rátették kezüket a megszállott részek közigazgatására a Narodna Uprava irányításával.

1919 tavaszán ez az újvidéki központ megpróbálta hatáskörébe vonni az oktatásügy kezelését, közvetlenül az iskolák működtetésének átvételét. Ennek első lépéseként adminisztratív előírásokat igyekezett foganatosítani. Jelentést kért a tanulói létszámról, a növendékek vallási megoszlásáról. De direktívákat küldött az érettségikre vonatkozóan is. Előterjesztette az elszakítani szándékozott területre érvényes új tankerületi felosztást. Hatáskörébe vonta az iskolai dolgozók bérezését, esetenként bizonyos anyagi előnyöket felkínálva. Mindezek aktiválását a tanerők számára állásban maradásuk feltételeként kötelezően előírt alábbi nyilatkozat letételéhez kötötte. „Alulírottak ezennel kijelentjük, hogy sem az iskolában, sem azon kívül nem fogunk semmi olyant tenni, ami az újabb rend érdekeibe ütközik és az új hatóságok rendelkezéseinek mindenben pontosan és lelkiismeretesen fogunk engedelmeskedni."12

Ahogy a városi tisztviselők megtagadták a rájuk vonatkozó eskü letételét, úgy az iskolai dolgozók is elzárkóztak előle. A pedagógusok hozzáállásával kapcsolatban érdemes a már említett Buzássy Ábel személyét központba állítani, hiszen nemcsak ciszterci szerzetes igazgatóként exponált, hanem a város törvényhatósági bizottsá8 SÁROSI2019,153,156.

5 HERCZEG é. n., 62.

10 FŐREÁL 1922, 3.

11 RAFFAY 1995, 56.

12 CISZTER1930,9.

81