Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Vargháné Szántó Ágnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1919)
Vargháné Szántó Agnes: A spanyolnáthajárvány Baranya vármegyében és Pécsett (1918-1920) szonyok miatt személyzethiánnyal küzdöttek, illetve a járvány fokozott fizikai és szellemi megterhelést jelentett számukra. Ráadásul őket sem kímélte a betegség: gyógyszertár-tulajdonosok és alkalmazottak is ágynak dőltek. A nyitva tartást meghosszabbító polgármesteri rendelet felfüggesztését kérték a patikusok, azzal az indokkal, hogy a gyógyszertárak 7 óra helyett 8 óráig való nyitva tartása nem fogja elősegíteni a gyógyszerre rászorulók ellátását, hanem azt csak hátráltatja majd, ugyanis a tapasztalatok szerint a lakosság olyan gyógyszereket is ügyeletben vált ki, melyek napközben vagy akár másnap is kiválthatók lennének. A fennálló rend szerint amúgy is 4 gyógyszertár tartott váltott éjjeli szolgálatot, ez a közönség számára is megfelelőnek bizonyult, és a gyógyszertárakat sem terhelte. Amennyiben viszont minden gyógyszertár éjjeli ügyeletet látna el, a túlfeszített munkával igénybe vett gyógyszerészek fizikai és szellemi ereje nagyon hamar a gyógyszertári szolgálat csődjéhez vezethet. A váltott vasárnapi ügyelet visszaállítását is kérték.65 A járvány tovább terjedt, rendezvények maradtak el vagy kerültek elhalasztásra, dr. Tolnai Vilmos kerületi orvos a „spanyol beteg" családokért segélyezési akciót indított.66 Az újságkihordó asszonyok közül többen betegek lettek, helyettesítésük lehetetlen volt, így aki az újságját nem kapta meg, annak a kiadóhivatalba kellett bemennie érte.67 A sajtó napokra bontva hozta le a hivatalos megbetegedési és halálozási adatokat. A Dunántúl azonban kifejtette, hogy a hivatalos jelentés nem tükrözheti a valós helyzetet, mert a spanyolnáthás betegek legnagyobb része nem fordul orvoshoz, hanem a bajt házi kúrával heveri ki.68 Az újságok nem pusztán statisztikákat közöltek le, hanem esetenként nekrológokat, az elhunyt személyt méltató, halálának körülményeit ismertető információkat is. „A kis Alacs Ilonkát még nem régiben ott láttuk a sétatéren, vidáman, gondtalanul, szinte elképzelni is borzalmas, hogy az üde, bájos, mosolygó arcú fiatal leány ma már halott. Egy ártatlan, fehér leány élet váratlan kilobbanása szinte megdermeszt a maga fagyasztó hidegségével. És ha még hozzá vesszük, hogy a gyermekeikért élő szülők a háborúban már második gyermeküket vesztik el, úgy a siratott ifjú élet felett átsuhan tekintetünk s borzadva szemléli a szülők mélységes fájdalmát.” „Orbán Mária a pécsi vörös kereszt osztag önkéntes ápolónője ma délután 4 órakor meghalt a pécsi városi közkórházban. A háború kezdete óta a harctéren teljesített szolgálatot és most jött haza pár napi szabadságra. Szabadságát azonban nem élvezhette, mert a spanyol járvány ágynak 65 66 67 68 1918. október 22-én kelt a gyógyszerészek levele. Egyes gyógyszertárak egyszerűen nem engedelmeskedtek, és a régi munkarend szerint tartottak nyitva. A polgármester közegészségügyi kihágás esetét látta fennforogni, így a rendőrfőkapitányt a kihágási eljárás megindítására kérte. Az ügy sok hónapi elhúzódása miatt az eljárásra, mivel okafogyottá vált, már nem került sor. MNL BaML IV. 1406. g. Pécs Város Tanácsának iratai. Főjegyzői (Elnöki) ügyosztály iratai. E-5479/1924. Dunántúl, 1918. október 22. 6-7. Dunántúl, 1918. október 24.4. Dunántúl, 1918. október 24. 5. 254
