Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban
Bene Krisztián: A francia hadsereg dél-dunántúli tagjai az első világháborúban ben egységével Franciaországba vezényelték, ahol december 20-án Champagne térségében egy nagyszabású és sikeres támadásban vett részt. A művelet sikere ellenére Lukács német hadifogságba esett (az egység hadműveleti naplója alapján 27 halott, 151 sebesült és 119 eltűnt volt az aznapi veszteség),19 ezért a háború végéig egy német hadifogolytábor lakója volt, ugyanakkor ennek köszönhetően túlélte a konfliktust. A háború lezárulta után 1918. december 6-án szállították vissza Franciaországba, ahol folytatta katonai szolgálatát a 22. gyarmati gyalogezred kötelékében. 1921. október 20-án szerelt le és tartalékállományba került. 1928. november 10-én felmentették hadikötelezettségei alól. Szolgálata során egyszer sebesült meg és két alkalommal tüntették ki - a marokkói és a tonkini - hadjáratokban való részvételéért.20 További életútja nem derül ki a katonai iratokból. A második bemutatott személy szintén Somogy megyéből származott. Kalman Etienne Albrecht, vagyis Albrecht Kálmán István Kaposváron született 1879. augusztus 17-én, Albrecht Lajos és Gadányi Erzsébet gyermekeként. A katonai iratok tanúsága szerint a korban viszonylag magasnak számított 1 méter 76 centiméteres magasságával. Haja és szeme barna, arca ovális, homloka magas, orra nagy, szája átlagos, álla pedig kerek volt. A villanyszerelő végzettséggel rendelkező férfi lakhelyeként szintén az algériai Órán szerepel az iratokban, ami a rögzített adatok mögötti rendszerrel kapcsolatban felvet egy fontos kérdést. Tekintettel arra a tényre, hogy semmilyen adat nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy komolyabb magyar diaszpóra létezett volna a korszakban a francia fennhatóság alatt álló észak-afrikai területeken, valószínűnek tűnik, hogy az állandó franciaországi lakcímmel nem rendelkező külföldiek esetében a valamelyik katonai egységhez irányított önkéntesek lakhelyeként az alakulat székhelyét tüntették fel a nyilvántartásban. Albrecht 1901. március 25-én csatlakozott a Francia Idegenlégióhoz, ahol több mint két évig az 1. légiós gyalogezred, majd 1903. július 1-től a 2. légiós gyalogezred soraiban teljesített szolgálatot másodosztályú közlegényként. 1905. július 6-án elsőosztályú közlegénnyé léptették elő, valamint ugyanezen év októberében francia állampolgárságot kapott az algériai és a tonkini hadműveletek során nyújtott teljesítménye elismeréseképpen. 1906 márciusában befejezte aktív katonai szolgálatát és tartalékállományba került a 10. gyarmati gyalogezred tagjaként. 1914 májusában a francia katonai hatóságok engedetlennek nyilvánították, mivel nem jelent meg az előírt kötelező tartalékos kiképzésen, ugyanakkor elkerülte a büntetést a mulasztásáért, mivel augusztus 4-én önként jelentkezett katonai szolgálatra az egyik marseille-i toborzóirodában. Ezt követően a 113. gyarmati gyalogezredhez irányították, ahol azonban szolgálatra alkalmatlannak találták és leszerelték. 1915 márciusában újból behívták, és áprilistól a 4. zuávezred kötelékében teljesített szolgálatot. 1916. február 16-én elsőosztályú közlegénnyé nevezték ki, ebben a minőségében harcolt a háború végéig különböző zuáv különítmények (1. és 4. ezred) soraiban. 1919. 19 SHD GR 26 N 865/7. J.M.0.1" aoűt-31 décembre 1914, 89. 20 FRANOM2RM137. 21
