Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)

Rózsafi János: Pécsi honvédek a Nagy Háború utolsó hónapjaiban

Rózsafi János: Pécsi honvédek a Nagy Háború utolsó hónapjaiban

Az állásokat tartó századokhoz gondot jelentett az élelem kijuttatása is. A Brenta melletti völgyzárakban még csak éppen hogy megkezdődtek a legénység védelméhez szükséges megfelelő kavernák kiépítése. Október 3-án a 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságához küldött jelentés is erről szólt: „Jelentem, hogy a völgycsoportnál az állásnak legnagyobb részében a férőhelyek építése még csak a kezdeti stádiumban van, úgy hogy a legénység tetemes részének egyelőre férőhely hiánya miatt sátorlap alatt kell tűrni az idők viszontagságait. Ép ezért a felváltási időszak meghosszabbítását célirányosnak nem tartom, mert hisz a 3 heti idő a völgyállásban ép elég ahhoz, hogy a meglehetősen elcsigázott csapat ismét kipihenhesse magát. "n

Október 4-én a XXVI. hadtestparancsnokság a kézigránátok rossz működéséről értesítette a hadosztály parancsnokságot: „Az utóbbi időben a csapatoknál sűrűn fordulnak elő panaszok, hogy a nyeles kézigránátok rosszul működnek. A rögzítő csavar sok esetben hiányzik, a kézimag laza, s így a nyél nem tartható szorosan, a kézigránátoknak 50%-a nem robban fel. A robbantó gyutacs felrobban és széttépi a bádogtölténytartályt, de ennek tartalma nem robban fel, hanem csupán szétporlódik.”11 12 A téli felkészülés sem haladt a megfelelő módon, de még a megfelelő lószerszámok sem álltak rendelkezésre.

Október 8-án már feljegyezték a következő tapasztalatokat: „Már fordulnak elő egyes jelenségek, amelyek szomorú fényt vetnek a nagy anyag- és élelemhiányra. Ugyanis a legénység elfogadja az olasz által átdobott kenyeret és cigarettát, amit propaganda iratokba csomagolva hajítanak át. "13 Október 16-án kiadott ezredparancsban rendelték el az akáclevél gyűjtését,14 és a gyűjtött mennyiségről jelentést kellett leadni.

1918. október 24-től kezdődően három napon keresztül szinte folyamatos tüzérségi tűz zúdult a magyar királyi 40. honvéd gyaloghadosztály ezredéinek állásaira. A kezdődő olasz offenzíva arra kényszerítette a hadosztály parancsnokát, Nagy Pál tábornokot,15 hogy október 25-én tájékoztatást adjon a kialakult helyzetről: „Honvédek! Tudjátok, hogy Ó felsége a király, - népei nevében békét kért az ellenségtől. Azért kérte a békét, mert az ellenség gazdasági és kiéheztető rabló hadjárata feleslegessé és kilátástalanná tette a hősök további szenvedését, nélkülözését és a vérontást. Az ellenség megalázó és arcpirító módon utasította vissza az emberséges békejobbot. Azon mesterkedik, hogy szent hazánk ezeréves földjét, kénye-kedve szerint, hozzászólásunk nélkül osztogassa árulóinknak. Október 24-én és 25- én álnokul újra ránk támadt, fegyvert kényszerített kezünkbe, melyet békére nyújtottunk. Úgy számított, hogy a kéz, melyet békére nyújtanak erőtlen lesz, ökölbe nem tud szorulni, lesújtani nem képes. Tévedett hál Istennek. Ahol állásainkba be is tört, véres fejjel, foglyok hátrahagyásával kellett kotródniuk. A 40. hadosztály vitézsége ősi fényében tündöklőit. "16

11 HL 333 32.

12 HL 333 32.

13 LÉGRÁDY 1938.

14 Az állatok póttakarmányozására használták fel.

15 Nagy Pál tábornok (Sajósenye, 1864. szeptember 10. - Budapest, 1927. február 10.) 1915 őszétől a magyar királyi 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka volt.

16 HL 5961.

207