Bősz Attila (szerk.): A Nagy Háború és következményei a Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML Pécs, 2020)
Kaposi Zoltán: Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett
Kaposi Zoltán: Az első világháború gazdasági hatásai Pécsett lönbséget tettek a dolgozók és a betegek között is. (A betegek kevesebbet kaptak, s amúgy is csak néhány helyen juthattak hozzá az élelmiszerhez.) 1916 októberében hirdették ki Pécsett azt a miniszterelnöki rendeletet, amely rendelkezett a fejenkénti kvótákról. A rendelet szerint „[...] A termelő búzából, rozsból, kétszeresből és árpából együttvéve a háztartásban természetben ellátást élvező szegények közül csak azok után számíthatnak fejenként és havonként 18 kg-ot, akik gazdaságában mezőgazdasági munkát keresetképpen végeznek, családtagjai közül pedig csak azok után, akik 15 évnél idősebbek és gazdaságában rendszeresen mezőgazdasági munkákkal foglalkoznak. A háztartásban természetben ellátást élvező egyéb személyek után a termelő fejenként és havonként csak 14 kg-ot számíthat. "72 Az 1916. évi kenyérjeggyel még napi 24 dkg juttatás járt egy fő részére, ám a későbbiek során ennek mértéke csökkent. A központilag kiutalt készletek minősége szinte folyamatosan romlott. Bár a Haditermény Rt. pontosan előírta a pécsi malmoknak is az őrlési összetételt, mégis a helyi sajtóban állandósultak a panaszok a dohos, kukacos liszt miatt, de említhetnénk a félig romlott húst, a silány minőségű cukrot is. A fogyasztás súlypontja a kenyér helyett egyre inkább a burgonyára helyeződött át. Mindez kikezdte a lakosság tűrőképességét, számos kisebb-nagyobb incidensről van tudomásunk, ahol felléptek a kereskedők ellen, s akkor nem is részleteztük a háború alatt felkorbácsolt antiszemita indulatokat, amelyek céltáblája a zsidó kereskedő, bankár és gyáros volt. A kenyérjegy bevezetése, majd az adagolás kiterjesztése több termékre (cukor, árpakása, liszt, zsír stb.), a központilag juttatott napi 1300 kcal értékű élelmiszer elérése, megszerzése, s az állandó hiány igen meggyötörte a lakosságot. 1917-ben a pécsi társadalomnak is meg kellett ismerkednie az elrendelt hús- és zsírmentes napokkal.73 Az áruhiányt jól mutatja, hogy 1917 szeptemberében a helyi sajtó beszámolója szerint üresek voltak a pécsi piacok. A virágok mellett csak méregdrága káposztát és barackot lehetett vásárolni, a tejet és túrót elkapkodták, a tojást a vendéglősök szedték össze, s mire a háziasszonyok kiérnek a piacra, addigra a maradékot meg a kofák vásárolták össze, akik aztán magas áron értékesítettek.74 Az áruhiány az élelmiszereken kívül más termékcsoportokra is kiterjedt. A háború vége felé már óriási hiány volt ipari késztermékekben is, főleg a ruházati ipar termékeinek beszerzése vált nehézzé. Jegyre adták a petróleumot is. Óriási problémát jelentett a fűtőanyag hiánya: a szén drága volt és kevés, a fakitermelés a munkaerőhiány miatt akadozott, pénze pedig egyre inkább nem volt a lakosságnak. Tegyük hozzá: a háború alatt a fakitermelésben és értékesítésben nagy pénz volt, amire csak egy esetet említünk. 1916-ban Fuchs Sándor pécsi fatermelő és a barcsi Breuer Ferenc 72 MNL BaML IV. 1406.1. 9. doboz. 1916. október 23. Miniszterelnöki rendelet (24854/1916) 73 BEREND-SZUHAY1975,158. 74 Dunántúl, 1917. szeptember 30. 107
