A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
FORRÁSELEMZÉSEK - Vargháné Szántó Ágnes: A pécsi sajtó a Nagy Háború első két évében
Vargháné Szántó Ágnes: A pécsi sajtó a Nagy Háború első két évében A sajtó vitathatatlanul nagyszerű kutatásindító, kutatást előrelendítő szereppel is büszkélkedhet: nem vagy kevésbé ismert, illetve fel nem dolgozott tényekre, érdekességekre, eseményekre, személyekre bukkanhat a „gyanútlan” olvasó. A sajtóanyag kiállítások színesítésére is tökéletesen alkalmas. Természetesen kritikával kell kezelni a napilapok cikkeit. A kritikai szemléletet azonban alkalmazni kell a magánlevelekkel, naplókkal, visszaemlékezésekkel szemben is, azok mégis igen megbecsült forrásoknak minősülnek. A visszaemlékezéseknél ráadásul felmerül annak a lehetősége, hogy azok a háborúval egyidejű tényleges tapasztalat és a visszatekintés, utólagos mérlegelés ötvözetei lehetnek.31 Olyan források, melyek egy személyhez köthetőek, egy szerzőjük van, ebből fakadóan szűkebb rálátást biztosítanak az adott témára. Az újságokat ezzel szemben többen írták, már csak ebből kifolyólag is a történések szélesebb spektrumát mutatják be. Az, hogy a sajtó szubjektív, amennyire hátrány, annyira előny is. A szubjektivitás indokolja azonban, hogy a minél hitelesebb kép megfestéséhez több sajtóorgánumra támaszkodjunk. Az általam választott lapok általában ugyanazokról a hadi eseményekről, háborús hírekről tájékoztatnak (ez a katonai hírek esetében a közös hírforrás megléte miatt nem is lehetne másképp), mégis jellegüknél fogva az egyes újságok kiegészítik egymást. A napilapok természetesen gazdagabb képet nyújtanak, a Munkás hetilap kevésbé részletes, ám a vezércikkei, beszámolói, átfogóbbak. Az egyházi híreket illetően katolikus lap lévén a Dunántúl nyújt gazdag kínálatot, a szenzációs hírt azonban, miszerint a pécsi főreálisták szemtanúi voltak Szarajevóban a trónörökös pár meggyilkolásának, a Pécsi Napló ismerteti térképpel kiegészített hosszú cikkben. Vende Ernő a főreáliskolások kísérőtanára ugyanis csak a Pécsi Naplónak küldte el az eseményeket részletesen bemutató levelét. A Dunántúl szemtanú híján csak pár sorban, tényszerűen ismerteti a pécsi iskolások esetét, a Munkás meg sem említi.32 Az újságok szerzői, krónikásai szemtanúként látták és láttatták a történéseket. A mai tudásunkkal fontos, akár döntő jelentőségű eseményeket a kor embere nem feltétlenül ebben a tudatban élt meg, szándékosan vagy akaratlanul szelektálták, rangsorolták az eseményeket. Fontos tények pár sorban szerepeltek, jelentéktelen történéseknek azonban nagy jelentőséget tulajdonítottak. Kun Andor szavaival élve: nem látták a fától az erdőt.33 Magaménak vallom Bihari Péter következő gondolatait: „[...] mindvégig elsősorban az érdekel: mit érez, hogyan reagál az adott kor embere a történelem kihívásaira.” Hangsúlyozza, hogy a kortársak véleménye, érzései, ítéletei és előítéletei a Nagy Háború alatt „legalább annyira jellemzik a kort, mint önmagukban a »puszta tények« 31 GYÁNI 2010, 300. 32 Pécsi főreálisták, mint a merénylet szemtanúi. Pécsi Napló, 1914. július 1. 2-3., Pécsi diákok Serajevoban. Dunántúl, 1914. július 1. 2. 33 KUN 1944, 4. 33 BIHARI 2008, 16. 287
