A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város főispánja és a hátország
Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város... és megkeseríti. Ez megint Visy főispán „nyakába szakadt” elsősorban. „Most írtam Budapestre az Országos Hadsegélyező Bizottságnak, s rendeltem 120 korona értékű pamutot hósapkák, térd-és csuklóvédők készítéséhez. A Főispán most valóságos vegyeskereskedő. Hogy csak pár dolgot említsek: én vagyok a Hadrakelt sereg visszamaradott- jainak segélyezésére alakult bizottság Elnöke. Én szervezem és vezetem a gyűjtést. Én árulom a »Szövetségi Jelvényeket«. Énnálam kell megrendelni a pamutot. Hósapkák stb. katonai felszerelésekhez. Aki látcsöveket ajándékoz a katonák részére, nálam adja át és én küldöm fel [...] Szóval van dolog. De mindent örömmel és készséggel teszünk meg. Csak aztán mindez ne legyen hiába. Csak a miénk legyen a diadal. »A csatáknak utolsóiban.«”39 * Szeptember derekán-végén tehát már javában zajlott a pamut gyűjtése, szétosztása a nagyszámú önkéntes vállalkozó között, akik mintegy ingyen bedolgozó rendszerben, - eszünkbe juthat a koraújkori Verlagsystem, a putting-out system, csak azért fizetség járt - hazafias, honleányi felbuzdulásból, bizonyára legtöbbjük saját, a harcmezőn küzdő hős családtagjaikra gondolva feldolgozták az alapanyagot. Ebből érmelegítőket, térd-és csuklóvédőket, hósapkákat, mellényeket és egyéb hasznos ruhadarabokat készítettek, majd ezeket leadták a Főispáni Hivatalban. „A pamutkereskedés óriási méreteket ölt. Hogy eleget tegyek a keresetnek, Alt és Böhmtől, Rheinfeldtől stb. vettem meg a készletet. Az ingyen munkára vállalkozókat ezzel elégítem ki. A temesvári gyárból rendelt, úgy látszik, soká várat magára.”90 Visy ezen felül egy németbólyi fonálkészítőnél is rendelt gyapjúfonalat. Párhuzamosan zajlottak, torlódtak a teendők tehát, mégpedig rendkívüli, halaszthatatlan sürgősséggel. Az „Aranyat vasért” mozgalom, a gyapjúfonál megrendelése, beszerzése, az önkéntes házi feldolgozók közötti elosztása, az ingyenes tej- és kenyérosztás, mindezek a főispáni irodára terhelt ügyek voltak. „A Főispáni irodában úgy felszaporodott a dolog, hogy a Vörös Kereszt pécsi fiókjától segéderőket kértünk. Ma már az új erők dologba álltak, éspedig Füchsl Alfréd műegyetemi hallgató, a jeles rajzoló, Schlesinger Borsika és Weisz Karola. Lelkes honleányok, akik készséggel dolgoznak és fáradnak a jó ügy érdekében.”41 Ámde a két női segéderő már szeptember 28-án befejezte működését, s átvette helyüket Fürst Stefi, Fürst bankár leánya, és Füchsl Emmike. Visy módfelett meg volt elégedve szolgálatkész, szorgos, önzetlen munkájukkal, a Naplóba néhány fényképet is beragasztott róluk. Ezek közül a legteljesebb az, amelyiken a két ifjú hölgy mellett Állaga Lajos, Füchsl Alfréd, aki Visy ajánlólevelével október 5-én távozott Budapestre, dr. Piácsek Emil és maga a főispán is megörö- kíttetett a Napló I. kötetének 204. oldalán. Mialatt Visy főispán a Betegnyugvó állomást a vasúton, továbbá a Makár utcai immár kórházzá alakított épületet rendre felkereste, ellenőrizte az ellátás színvonalát, az élelem mennyiségét és minőségét, elbeszélgetett az ápoltakkal, akik között min39 Uo. 125. « Uo. 170. « Uo. 154. 169
