A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város főispánja és a hátország
Radó Bálint: „Ajtóm mindenki előtt nyitva áll”. Nagyatádi dr. Visy László, Pécs szabad királyi város... emlékével távoztak, a 69-esek zenekara, azonkívül cigány is játszott. Szóval sikerült mulatsággal végződött a mozgalmas nap.”11 Ezen nap délelőttjén a Városházán elmondott székfoglaló beszédét eredeti kézírásával naplójába iktatta. Ebben az uralkodó kegye miatti háláján túl a város és annak intézményei iránti rajongását hangsúlyozza. Talán legfontosabb mondata ez: „A város kulturális fejlődése, ipari, kereskedelmi és gazdasági előrehaladásának hű és odaadó támogatója leszek”12 * Teljességgel egyet kell értenem Visy Zoltánnal, aki szerint a főispán nem a napi politikai kérdéseket kívánta előtérbe helyezni, távlati céljai voltak, ám „tervei megvalósítását az I. világháború tette lehetetlenné”.13 Nagy Imre Gábor is megjegyzi: „A székfoglaló beszédében elmondott gazdasági programját elsöpörte az első világháború kitörése. Főispáni ténykedésére a háború nyomta rá a bélyegét.”14 Jelen tanulmányomnak nincs is más célja, mint a lehető legrészletesebb betekintést nyújtani a főispán által vezetett napló első három kötete alapján abba a rendkívül széleskörű és szerteágazó tevékenységbe, amelyet nagyatádi dr. Visy László városunk, annak lakossága, közkeletű korabeli nevén inkább közönsége, továbbá természetszerűleg a város házi ezredéinek hadra kelt katonasága, illetve a Pécsre szállított sebesültek, betegek érdekében a Nagy Háború kitörésétől kezdődő és 1915. óév napjáig terjedő időszakban kifejtett. A hat kötetből jelen tanulmányomban az első hármat veszem tehát górcső alá. Feltétlenül indokoltnak érzem ezt a korszakhatárt, mégpedig két okból. Egyrészt az elsődleges feladatkörök egyikében, a segélyezés szervezési módjában bizonyos fokú változás már 1915 legvégén jól kitapinthatóan jelentkezett. Másrészt Visy László naplója, nem bőbeszédűsége, hanem a ténylegesen elvégzett heroikus munka mennyisége folytán, oly bőséges anyagot szolgáltat a kérdéskör tárgyalásához, hogy annak egyetlen tanulmány keretébe való beszorítása méltatlanul sok, rendkívül értékes és érdekes adatot egyszerűen kiszorítana. Márpedig ha egyszer belefogunk Pécs városa ezen, a kerek évforduló révén végképp aktuális s eleddig legalábbis a Visy-napló alapján csak röviden, esetleges utalás szintjén emlegetett történetének vizsgálatába, akkor járunk el helyesen, ha azt lehetőség szerint részletesen tesszük. Ezt helytörténetírásunk, Pécs városa, maga a napló és - mondanom sem kell - Visy László egyaránt „megérdemlik”. Háborús napló ez a javából, a maga minden elképzelhető vonatkozásában és ízében. Elsődlegesen a hadsegélyezésről ír a főispán. Erre predesztinálta emberi tartása, vallásossága, ezzel is összefüggő mély humánuma, a szenvedőkkel való együttérzése éppen úgy, mint hivatali kötelessége, amelynek lényege békeidőben voltaképpen a kormányzat és a helyi, úgymond községi, pécsi törvényhatóság közötti kapcsolattartás volt, de ez lett más értelemben a világháború alatt is. Ám szükségszerűen ír, véleményt o Uo. 263. 12 VISY L ms. 3. o VISY Z 2004, 23. 14 NAGY 2007,159. 162
