A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében
Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében A minél nagyobb földterület megművelésére való ösztönzéshez kapcsolódik az a püspöki intézkedés, mely feloldja a vasárnapi munkavégzés tilalmát. A hívek ezzel engedélyt kaptak arra, hogy vasárnap is elvégezhessék azokat a köznapi munkákat, „melyek szántóföldeken, kertekben, réteken és szőlőkben égetően szükségesek”.16 Csak a szentmise és prédikáció alatt volt továbbra is tilos a munka. A férfiak nélkül maradt gazdaságokban 1916-tól orosz hadifoglyokkal igyekeztek biztosítani a munkaerőt. A kővágószőlősi plébános meghatottan emlékezik meg róluk: „A gazdasági munkában némileg segítségünkre voltak az orosz foglyok. 1916. február 18-án kapott a község 10 földmunkához értő foglyot, kik itt voltak egyes gazdáknál egyfolytában 1918. november 5-ig. Valamennyien szolid, szorgalmas, becsületes emberek voltak. Nálam is volt az egész fent jelzett idő alatt egy, aki páratlan szorgalmával és lelkiismeretességével megérdemli, hogy e lapokon emlékét megörökítsem. Neve Rudenko Mihály, nosoukai lakos, Csernihonskoj kormányzóságból. 1918. november hó 5-én este búcsúzott el sírva, az egész ház, szüleim és magam is megkönnyeztük.”17 Az iskolákra vonatkozó rendelkezéseket is a plébánosok továbbították. Ilyen püspöki intézkedés volt 1914-ben, hogy az iskolaszéket ne újítsák meg, amíg tart a háború. Rövid háborúra számítottak, mikor a püspök úgy rendelkezett, hogy az ismétlőiskola szüneteljen, valamint a 4-6. osztályosok „a háborús idő tartamára” felmentést kaptak az iskolába járás alól. A püspök engedélyt adott arra, hogy szükség esetén kórház céljára átadhatók legyenek az iskolaépületek. A tanítók, papok feladata volt, hogy az iskolásoknak a háborúról lelkesítőén beszéljenek.18 A plébánost terhelte az iskolákban jelentkező tanító hiány is. A kővágótöttösi iskola tanítója Kata Lajos 1914. novemberben bevonult. A kővágószőlősi plébános beszámolt a tanító sorsáról: „Többszöri hirdetés és utánjárás mellett sem sikerült helyettest kapni, az 1914/15-i, sőt az 1915/16-i tanévre sem. Ezen idő alatt a plébános járt át hetenkint, hogy a gyermekeket legalább hittanra oktassa. [...] Az egész háború alatt mindent elkövetett az iskolaszék, hogy tanítóját felmenthesse a katonai szolgálat alól. Sikerült is annyit elérni, hogy a Külügyminisztérium felmentette bizonytalan időre, de oly feltétel alatt, ha nem tartozik hadrakelt sereghez és arcvonalszolgálatra nem alkalmas. Tanítónk azonban, aki 8 hónapot töltött Albániában, a szerzett maláriája mellett is oly erős szervezetű volt, hogy segélyszolgálatosnak nem minősítették, különösen, mióta zászlóssá léptették elő. így tehát felmentését nem vehette igénybe. Kitüntetéshez, vagy sebesüléshez jutni alkalma nem volt, mert mint hadtápszolgála- tos szenvedte végig a háborút.”19 16 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 28. 17 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 59-60. Talán Csernigov kormányzóságról van szó. 18 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 28. 19 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 61-62. 109
