A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára az első világháborúban
Bősz Attila: A közúti mobilitás eszközei, erőforrásai és ezek mozgósítása a hadsereg számára ... cára annak, hogy a baleseteknél két fekvő, vagy egy fekvő és öt ülő sebesült szállítására van berendezve, rendkívül könnyű jármű, mely a hegyen fekvő utcákba is felmehet. Belső berendezése igen elmés. A hátsó kocsioldal teljesen kinyitható és azon egy pillanat alatt hordágyként gördíthető ki az egyik fekvőhely, mely mellett ugyancsak kiemelhető, gazdagon felszerelt mentőszekrény van. Ennek berendezését a Geltch és Graefcég ajándékozta, míg az asztalos munkát Kövécs József műasztalos készítette. A beteg mellett ülő orvos, vagy mentő szolga telefonon érintkezik a kocsissal, aki lapdás autókürttel figyelmezteti a közönséget a mentőkocsi közeledésére. Úgy a kocsi belsejében, mint künn erős, fényszóró lámpák vannak alkalmazva. A lovak szerszámait, amint a kocsit is rézvereték díszíti. Előbbieket az Egyesült réz-, fém- és lakatosáru gyár ajándékozta.”46 Meg kell jegyeznünk ennek a járműnek a kapcsán, hogy az teljes egészében pécsi termék volt és a pécsi kisipar teljesítőképességét dicséri. Nemhogy külföldi, de állami támogatás sem játszott szerepet az elkészültében. Az alapot a pécsi harctéri kiállítás rendezősége fektette le 200 koronával, melyhez a város közönsége nagy lendülettel csatlakozott és pár hét alatt összeadta a kb. 6 tonna búza árának megfelelő összeget, amiből a kocsi és annak magas színvonalú felszerelése elkészülhetett. Az iparosok sem külföldiek, nem is fővárosiak, hanem elismert helyi mesteremberek, kereskedők, cégek voltak. Varga Gyula (a könnyű szerkezetű, mégis strapabíró kocsik mestere) akkor már két évtizedes kocsigyártó múlttal rendelkezett, mint ahogy Kövécs József asztalos és a Geltsch és Graef drogériát üzemeltető cég is régóta bizonyítottak már a saját szakmájukban. A kisipar szerepe a háborús erőfeszítésekben Ahogy arra már fentebb utaltam, érdemes néhány mondatban megemlékeznünk a pécsi kisipar háborús logisztikai szerepvállalásáról is. A baranyai megyeszékhely nem rendelkezett számottevő nagyiparral - a Zsolnay-gyárat és a bányászatot leszámítva - iparossága mégis hozzájárult (hozzá is kellett, hogy járuljon) a háborús erőfeszítésekhez.47 Az iparosság országos érdekvédelmi szervezete (Ipartestületek Országos Szövetsége) ezt így fogalmazta meg: „a háború eleje óta egyre növekvő fontosságú lett az az eleinte nem eléggé méltatott erőkifejtés, amelyet a főváros és a vidék kisiparos-osztálya annak érdekében fejtett ki, hogy a katonai ruházatban, anyagban és felszerelésben mutatkozó szükségleteknek minél nagyobb részét kisipari vállalatok útján fedezze a hadügyi igazgatás.” Az országos szinten támogatott kisipar egyrészt bebizonyította, hogy „a mindennapi szükségletet messze felülmúló termelésre is képes [...]”, másrészt a hadsereg ellátásában vállalt nagy munkájával az eddiginél nagyobb méltánylásra is rászolgált.48 44 Pécsi Napló, 1915. január 1. 8-9. 47 A kisiparosságot már jóval a világháborút megelőzően is bevonták a hadsereg ellátásába. Lásd: MNL BaML IX. 251. Pécsi Ipartestület iratai. Nem iktatott iratok: 1888,1890,1892. 48 MNL BaML IX. 251. Pécsi Ipartestület iratai. 416/1915. 96
