A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ GAZDASÁGI ASPEKTUSAI - Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején ..
Kaposi Zoltán: Egy kereskedő város viszontagságai az első világháború idején nek az idők a kisüzemi iparnak. Volt olyan régi iparos a városban, aki a cége bezárása után Budapestre költözött, mert ott sikerült egy nagyobb bérházban házmesteri állást szereznie.130 Egyes források szerint 1920 után alig 200-300 kisüzem tudott normálisan működni, a többi, mintegy 500 vállalkozás nagy problémákkal küszködött. Ebből következett a jelentős munkanélküliség, s a jövedelmek csökkenése. A katasztrofális körülmények között erős társadalmi érdekek artikulálódtak egy lehetséges földosztás irányába. Az 1919. évi 18. néptörvény végrehajtására földosztó bizottságokat küldtek szét az országban; de erős volt a helyi akarat is. Nagykanizsán a hg. Batthyány-Strattmann birtokokból az 1008 holdas Pongrácz-féle bérgazdaságot szerették volna a helyi, főleg kiskanizsai gazdák és a hadirokkantak egy tejtermelő szövetkezet létrehozására megszerezni, ám ezt a helyszínre érkező miniszteri biztos nem támogatta. Az indokok között szerepelt, hogy a város tejellátása a nagyrécsei uradalom tehenészete révén megoldódni látszik, illetve nem tanácsos a város határában az egyetlen rétgazdaságot más célra fordítani.131 A hadirokkantak ragaszkodtak a szövetkezethez, míg a kiskanizsai gazdák már a birtok parcellázását szerették volna elérni, sőt a vasutasok is bekapcsolódtak a folyamatba, ők a birtok szántóiból szerettek volna háztelket és kertgazdaság céljára még egy jó darabot. 1919. március elején befejezték a földre várók összeírását. Összesen 95 nagykanizsai és 338 kiskanizsai polgár jelentkezett földért, messze alulmúlva az előzetes elvárásokat.132 A földosztás azonban egyelőre megakadt. Látható, hogy a háború és az azt követő hónapok nagy megpróbáltatásokat hoztak Nagykanizsa társadalmának. A város négy és fél év alatt katonai központtá vált. A korábbi két laktanya mellett felépült a Teleki úton egy újabb hatalmas laktanyakomplexum, a Csengery út végén egy óriási barakk-kórház, a belvárosban minden harmadik-negyedik házban katonatisztek laktak, az iskolák alig működtek, a hagyományos polgári városirányítás erőteljesen korlátozottá vált. A vesztes háború miatt Nagykanizsa addigi regionális funkcióinak jelentős része megsemmisült. Az új országhatárok a nagykereskedőket kemény korlátok közé zárták. Mivel a vállalkozók a háború alatt nagy részben elvesztették megtakarításaikat, s kereslet sem volt, ezért a város gazdasági felemelkedésére nem nagyon lehetett számítani. Szinte alig volt az 1920-as évek elején új beruházás. A helyi gazdaság a maga erejéből nem igen tudott előbbre lépni, így egyre nagyobb szerepe lett a város, mint önálló entitás oldaláról kiinduló fejlesztéseknek, valamint később a külső források bevonásának.133 Nagykanizsa gazdasági visszaesése, valamint az azt követő lassú reorganizáció (ismereteink szerint) modellje nagyjából megfelel az általunk ismert dél-dunántúli városok mintájának. 130 Lásd: KAPOSI 2014/a, 173. isi MNL OL P 1322. Fasc. 100. No. 678.; MNL VaML BLHI 68. kötet, No. 46.; ill. KAPOSI 2014/a, 128-129. 132 Zala, 1919. március 6., március 13. 133 KAPOSI 2014/b, 227. 74
