A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
HADTÖRTÉNET - Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor
Balia Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres ereje a Nagy Háború kitörésekor készítettek (pl. a későbbi 15 M 7,5 cm-es hegyiágyút, a 14 M 10 cm-es tábori tarackot, a 14 M 15 cm-es nehéz tábori tarackot), de azok rendszeresítésére és tömeggyártására csak a háború folyamán került sor.52 Az osztrák-magyar tüzérség ellenfeleivel ellentétben gyatrán volt ellátva lőszerrel, példának okáért a tábori ágyús ütegben minden lövegre 126 darab (96 srapnel és 30 gránát) esett, az ágyús lőszeres oszlopban szállítottál együtt csövenként 482, ugyanakkor Szerbiában 366 (az oszlopban szállítottál együtt ágyúnként 466), Franciaországban 312 (a tartalékintézetekkel együtt 577), Németországban 137 (az oszlopban találhatóval együtt 257) lőszer jutott minden tábori ágyúra. A szerb és a francia tábori üteg tehát sokkal függetlenebb volt a lőszerutánpótlástól.53 Az osztrák-magyar tüzérségnél ütegenként és évente 240 gránát valamint srapnel állt gyakorlási célokra rendelkezésre. A többi európai országgal összevetve ez kevésnek bizonyult. Németországban 730, Oroszországban 5-600, Olaszországban 350, Szerbiában és Bulgáriában egyaránt 250 lőszert használt el minden löveg éves szinten a gyakorlatok során.54 Összegzés Ausztria-Magyarország a 19. század utolsó évtizedeitől elhanyagolt hadereje csak részben tudott megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a modern gépi háború, jelesül a 20. század őskatasztrófájának tartott első világháború támasztott vele szemben. Történetének legnagyobb kihívásával úgy volt kénytelen szembenézni, hogy számos mutatót (technikai fejlettségét, fegyverzetét, felszereltségét, hadicélokra fordított kiadásait valamint kiképzett fegyveresei számát) tekintve alulmaradt jelentősebb első világháborús ellenfeleivel szemben. A hadsereg ütőképessége összességében a dualizmus eleji, 1868-as állapotokat tükrözte.55 Fogyatékosságai, korszerűtlensége, technikai lemaradása, harcászati és kiképzési alapelveinek, továbbá hadászati felvonulási terveinek kudarca már a Nagy Háború első hónapjában nyilvánvalóvá váltak, amikor tevékenységét sem a szerb, sem az orosz fronton nem koronázta a várva-várt átütő és gyors siker, sőt épp az ellenkezője történt: a defenzívába szorult császári és királyi fegyveres erő a világégés első másfél hónapja alatt óriási, több mint 600 000 fős veszteséget szenvedett, amelyből a nem pótolható veszteség (meghalt, eltűnt, fogságba esett) 350 000 katona volt.56 A legjobban kiképzett tiszti és legénységi állományának elvesztését az osztrákmagyar haderő tulajdonképpen már nem volt képes pótolni a későbbiekben. 52 FRANEK 1930, 25. 53 BÁLLÁ 1993,61. S'* KERCHNAWE 1932, 46. 55 Uo. 13. 55 BENCZE 2009, 200. 27
