A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának bemutatása és elemzése
Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának... Annyit biztosan állíthatunk - és ezt a szerző is így tudatja hogy Kovács György (aki a háború kitörésekor már 39 éves volt, ilyetén módon az idősebb - úgymond tartalékos - évfolyamokhoz tartozott) nyomban, 1914 forró nyarán a népfelkelőkhöz vonult be Pécsre, a m. kir. 19. népfelkelő gyalogezredhez - egész pontosan annak külön állomásozó IV. zászlóaljához. A harctéren elszenvedett nagy veszteségek - mind Szerbiában, mind Galíciában - már az első háborús évben hamar megkövetelték, hogy - az egyébként nem erre létrehozott - népfelkelő alakulatok is az első vonalba vonuljanak. így került Kovács György is a frontra. Bár maga azt mondja, hogy az oroszok máramarosi betörésénél - 1914 őszén - a védekező harcban is ott volt, ez mégsem valószínű, mert a vonatkozó alakulat, melyhez bevonult, akkor Fiumében állomásozott és az adriai partvidék védelmét látta el (a második orosz betörés 1915 elején volt). Innen a IV./19. népfelkelő zászlóalj az olasz hadszíntérre masírozott - már az olasz hadüzenet után. A doberdói harcok - és a IV./19. népfelkelő zászlóalj - olasz harctéri jelenléte jól dokumentálható más forrásokkal is. Innen került át - a dátum nem világos, de mindenképpen 1916. január-februárja után - a 19-es honvédekhez. Erről a napló nem szól semmit, csupán annyit tudunk, hogy Kovács György a doberdói pokolból tífusz- szál való fertőzése miatt került el. Vélhetően vissza Pécsre, hadikórházba, s felépülése után a 19-es honvédek egyik menetszázadába sorolták, akikkel az orosz hadszíntérre ment: ekkor a Toporoutz-Rarancze védelmi szakaszban voltak (nevezetes csaták helyszíne) Galícia és Bukovina határvidékén. Ezekről a küzdelmekről is többször megemlékezik naplójában. Kovács György ugyan azt írta, hogy minden hadszíntéren megfordult, naplójában még a montenegrói hegyek is bele kerültek - de erről külön fejezetben nem emlékezik meg, s nem is tartom valószínűnek, hogy erre sor került. A harctéri útját egyrészt a napló helyszíneiből kereshetjük vissza, másrészt azon alakulatok harcállásaiból, melyekben szolgált. Vélelmezhetően háromban: a már mondott IV./19. népfelkelő zászlóaljban, a m. kir. 19. honvéd gyalogezredben s végül a budapesti 30-as honvédek között (itt a legtöbbet, 1916-tól egészen 1918-ig, a háború végéig). A helyszíneket legtöbb esetben megnevezi. Itt általában konkrét történetek kapcsolódnak hozzá, de vannak olyan helyszínek is, melyek csak általánosságban - pl. „román front” - vannak megemlítve. Ez utóbbi esetben egy elbeszélés kapcsolódik hozzá: „Román határon”. S ezzel újabb bonyodalom előtt állunk. A románokkal való összecsapásokban - 1916 augusztusa után - a pécsi 19-es népfelkelők vettek részt. Éppen a már említett „kikülönített” IV./19. népfelkelő zászlóalj, amely a román támadás után a galíciai frontszakaszról ide lett irányítva és a háború befejezéséig itt is maradt. Ugyanígy a VIII./19. népfelkelő zászlóalj egy rövid ideig - átszállítva a tiroli hadszíntérről - 1918 februárjában és márciusában volt a román hadszíntéren, s aztán visszavitték az olaszországi frontra, a Piavé mellé. Időrendről nem beszélhetünk. Ugyanakkor feltűnő, hogy a harctéri napló bejegyzéseinek nagy része 1917-ben vagy 1918-ban készült. Ez érdekes momentum, abban a tekintetben, hogy Kovács György maga utal rá, hogy már a háború kitörésé215
