A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
A HÁBORÚ EGYÉNI SORSOKON KERESZTÜL - Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának bemutatása és elemzése
Szerecz Miklós: Egy „öreg honvéd, a világháború harcosa”. Kovács György harctéri naplójának... Itt tegyünk nyomban néhány megjegyzést. Nem egészen világos, hogy a déd- nagyapám ezt a bejegyzést mikor írta, a dátum ugyanis ellentétben áll az ország elvesztésével, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia a mondott év októberében omlott össze, bár csapatai siralmas állapotban ugyan, de mindenütt harcolva a helyükön álltak. Tisza István 1918. október 17-én mondta a parlament előtt: „A háborút elvesztettük”. Tehát valószínű, hogy ez a bejegyzés egy kiegészítéssel ellátott, beragasztott oldal. Itt az is megjegyzendő, s ez a napló helyszínek lokalizálását teszi nehézzé, hogy a szerző gyakran torzult névalakokat ad meg - mint itt: „Melzeville”. Ekkor, az 1918-as - utolsó háborús esztendő - nyarán már az itáliai fronton volt (újra) Kovács György, s e helységnév több bejegyzésnél is szerepel. Csakhogy ilyen helyszínt - Pintér Tamással, a nagyháború.blog szerkesztőjével, kutatójával - nem találtunk. így hát a kérdés nyitott... A napló szerkezete: 3. oldal: „Előre előre fiúk.” A 6. oldal nagyon lényeges abban az értelemben, hogy itt önmagáról ír Kovács György. Szinte ez az egyetlen hely a napló írásaiban, ahol a civil életéről közöl egy keveset a szerző, de ez fontos, mert itt kapunk magyarázatot a napló megszületésére és arra, hogy miért olyan rossz a helyesírás (persze dédnagyapámnak ez nem tűnt fel). Ez a napló „archimedesi” fix pontja. Érdemes ezt is felidéznünk: „Miután sokáig voltam a harcztéren Mindig szerettem figyelemmel kisérni a harcztéren történt dolgokat merthátt hiszen kallandos volt a harcztéri élett ezért osztán szerettem egyetmást feljegyezni a noteszomba, irkáltam rajzolgattam a szabadságos katonákkal hozattam irkákatt czeruzákatt tintáit tollatt és amikor kis pihenőnk volt hason fekvel előszettem a papírjaimat és Írtam rajzoltam Egész életemben szerettem az illen félle foglakozást Iskolába soha egy napig sem jártam már felnőtt koromba tanultam Írni olvasni egy öreg pásztor emberiül mert árva gyermek voltam senki sem törődött velem hogy iskolába járhattam volna... E könyv iroja. Nevem Kovács György rom Katholikus” 7. oldal: „A Harcztér Naplojja. Rajzolta és Irta Kovács György Öreg Honvéd A világ Háború Harczossa 1914-től 1918 ig.” Valójában itt kezdődik a tulajdonképpeni elbeszélésfolyam: 9. oldal: „Mintha...” 11. oldal: „A Fénykép” 40. oldal: „A Figyelő” 53. oldal: „Szerencse” 63. oldal: „Rajta vesztett csirke” 71. oldal: „Éjszakai szállás” 81. oldal: „Jo szivü román leány” 211
