A Nagy Háború emlékezete. A Dél-Dunántúl és az első világháború - Baranyai Történelmi Közlemények 7. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2016 (MNL BaML, 2016)
BARANYA, MINT HÁTORSZÁG - Borsy Judit: Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében
Borsy Judit; Az első világháború a baranyai katolikus plébániák életében A magyar királyi kormány felhívása alapján a közigazgatási hatóság feladata lesz, hogy azokat a helyeket kiszemelje és kijelölje, amelyeken az osztrák gyermekek nyaral- tatása lehetségesnek és előnyösnek mutatkozik. A mintegy százezer osztrák gyermekből Garéba is jutott 25 gyermek egy nevelőnővel, akik különböző házakban lettek elszállásolva. 1918. augusztus 6-án este külön vonaton érkeztek Ócsárd-Vaskapu állomásra, honnét kocsikon vonultak be a faluba. A gyermekeket fogadó bizottság tagjai a bárány a megyei főispán, gróf Benyovszky Móric által lettek kinevezve. Ezek: Németh Pál plébános, mint elnök és Saághy Gyula ig. tanító, valamint Tóth János m. kir. postamester, nyug. garéi kántortanító”33 A kővágószőlősi plébános rövidebben számolt be a gyerekek nyaraltatásáról. „1918 év nyarán 25 Graslitz környékéről való osztrák gyermek élvezte két hónapon át a község vendégszeretetét. Nálam is volt egy. Négy-öt, sőt 8 kilót is hízva tértek vissza szeptemberben. Mint írták, nem feledik el, hogy Károly király gyermeknyaraltatásának ők is részesei voltak.”34 A kormány rendeletére a plébánosoknak már 1915 nyarán jelentést kellett tenni a hadicélra felajánlható harangokról, hogy azokból ágyúkat öntsenek. A garéi harangok leszerelésére 1917 elején került sor: „1917. febr. 3-án leszerelték harangjainkat, hogy összetörve hadi célokra fordítsák, és pedig Garéból elvittek kettőt, a nagy és a kis harangot 226 kg súlyban, a templomnak kártérítés fejében kg-ként 4 K-t, összesen 852 koronát fizetett a kormány. Bostáról elvitték a nagyharangot (100 kg súlyú) érte fizettek 400 K-t. Szilvásról pedig a kis harangot (28 kg) szerelték le, adtak érte 112 K-t. Ezen harangok ára az alapítványi hivatalban kezeltetik gyümölcsöztetés végett. Betétkönyvek vannak róla.”35 A leszerelt harangokért tehát a plébániák kaptak bizonyos térítést, mégis a kővágószőlősi plébános minden adomány közül ezt tekintette a legnagyobb áldozatnak: „Minden áldozatunknál talán legnehezebb volt kedves harangjainktól megválni. 1917. év február 7-én du 4 óra tájban, zimankós hóviharban hirtelen harangzúgás riasztja fel a falu nyugalmát. A következő percben sírva rohan be az orosz fogságban lévő harangozó felesége: Elviszik a harangokat, itt vannak a katonák, most harangoznak utoljára! Tényleg, néhány perc múlva belép egy őrmester (mérnök) és jelenti, hogy leszerelik a harangokat. A szomorú aktus másnap február 8-án reggel történt. Ott volt a község apraja-nagyja. Mindenki könnyes szemekkel tekintett fel a toronyba, ahol a katonák már megkezdték pusztító munkájukat. Sok könnyet sajtolt már ki e világháború szemünkből, mikor szeretteinktől megváltunk, a megszentelt szeretetnek sok szálát tépte szét, amikor hősi halált haltakról kaptunk jelentést, már szinte belefásultunk a szenvedésekbe és íme, most, hogy megszentelt harangjainkat is a háború förgetegébe viszik, hogy az önvédelem belőlük gyilkos ágyúkat öntsön, szemünk most újra könnytől ázik és minden kalapácsütése úgy érezzük, mintha legszentebb érzelmeinket törnék össze. Szentelt hangotokra 33 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 43-44. 34 MNL BaML XII. 16. 4. Kővágószőlős plébániatörténete 62. 35 MNL BaML XII. 16. 3. Garé plébániatörténete 37. 116
