Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon A z „újraadományozott vármegye” A belső igazgatásnak a vármegyei rendszerhez való közeledésében a kezdő lépést az 1687. augusztus 8-án pécsi püspöki megbízást kapó Radanay Mátyás tette meg, ám főispáni jogkörét nem sikerült elismertetnie. A katonai és kamarai tisztviselőkkel folytatott hosszú küzdelmének eredményeként - püspöki címének megerősítésén és az egyház javainak visszaszerzésén túl - a széthullott pécsi egyházmegyét sikerült helyreállítania.5 Az újjászerveződő vármegye tisztségeit régi nemesség híján kamarai tisztviselők és más megyebeliek töltötték be. Az első alispánról (Nagy György László, Csáktornyái majd kanizsai jószágkormányzó) 1693-ból van tudomásunk. Ugyancsak ebben az évben tartották az első megyegyűlést is. A megye működőképességének megteremtésében a következő lépést az a kérelem jelentette, melynek alapján az uralkodó, I. Lipót 1694. október 10-én Baranya vármegyének új címer-pecsétet adományozott.6 A török alóli felszabadulást követő években a megyehatárok kérdése szóba sem került. A kamarai igazgatás sajátos feladatai következtében figyelmen kívül hagyta a régi állapotokat, s így egészen a kilencvenes évek derekáig nem került napirendre a határok ügye. A normalizálódó belső viszonyok, s kiváltképpen az adórendszer visszaállítása folytán, nemkülönben a katonaság elszállásolása miatt azonban előtérbe került a megye régi határainak pontosítási igénye. A kilencvenes évek közepétől a határok kérdése meg-megújuló vita tárgyát képezte megyénk és a szomszédos Tolna és Somogy között. A középkori Baranya lényegesen nagyobb kiterjedésű volt, főként a Dráván túli területek jóvoltából. A török időket megelőzően a vármegye természetes határain (Duna, Dráva) kívül Somogy és Tolna vármegyékkel volt határos, s e határok tisztázatlansága hosszúra nyúlt viszályok forrásává lett. Az ország törvényeinek megfelelően a megyék között fennforgó határvillongásokat tiszténél fogva a nádor dönthette el. A többszöri határjárást és bizottsági jelentést követően megszületett nádori ítélet a tolnai helységek esetében kedvezően, míg Somogy vonatkozásában súlyos veszteségként érintette Baranya vármegyét. Esterházy Pál 1696. évi döntésével mintegy 20 településsel bővült északkeleten a megye helységeinek száma, ugyanakkor Szigetvárt és környékét a nádori ítélet Somogynak juttatta.7 A megyehatárok - viszonylagos - tisztázása lehetővé tette, hogy az 5 ODOR 2005, 92-116. 6 ODOR 2002, 26-27. 7 HOLUB 1959, 151-164., ill. NÉMETH 1897, 513. 62 Ódor Imre
