Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Gőzsy Zoltán: Szempontok a Czindery család dél-dunántúli és horvátországi birtokosságához a 18. század első felében
Rangos famíliák-jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon C zindery egy sajátos stratégiát igyekezett megvalósítani. A varasdi és a somogyi birtokai bár egymástól távol helyezkedtek el, együttesen lehetőséget biztosítottak arra, hogy a Stájerországból érkező, illetve az oda irányuló kereskedelem részesévé váljanak. Feltételezésem szerint két cél körvonalazódhatott Czindery Ignác Ferenc előtt: egyrészt a meglévő birtokok fejlesztése és az ottani pozíciók, lehetőségek optimalizálása, másrészt az, hogy a birtokait összekötő útvonalon fokozatosan újabb földterületeket szerezzen be. Ennek a koncepciónak az alapját a két nagyobb somogyi birtoktest: Szigetvár, Nagyatád, valamint a kisebb varasdi birtokok és a horvátországi kapcsolatok képezték. A meglévő birtokok fejlesztése 1. SZIGETVÁR A 18. század első negyedében Szigetvár a régió fejlettebb települései közé számított. A visszafoglaló háborúknak és a Rákóczi-szabadságharcnak köszönhetően katonai központtá vált, ez pedig további centrális funkciókat vonzott a városban: Szigetvár egyrészt világi közigazgatási (vármegyei gyűlés színhelye, alispán tartózkodási helye), másrészt egyházi (ortodox) püspöki központ volt.34 A vár felszabadítása után az itt állomásozó katonaság állandó, jól fizető vásárlóerőnek bizonyult, így biztos megélhetést jelentett a kereskedőknek és a kézműveseknek. A 17-18. század fordulójának igen bizonytalannak számító éveiben Szigetvár az itt állomásozó katonaságnak köszönhetően a déli területekre specializálódott kereskedők központjává vált. 1695 és 1712 között 111 szigetvári kereskedőt vagy kereskedelemi tevékenységgel foglalkozó személyt regisztráltak a szigetvári vámtisztek.35 Hangsúlyozni kell, hogy nem csak olyan kereskedőkről van szó, akik az év nagyobb részét ezzel a tevékenységgel töltötték, a források ugyanakkor azt mutatják, hogy közülük legalább 60 személy foglalkozott évente több alkalommal áruszállítással, árulással.36 Konklúzióként megjegyezhetjük, hogy a század első negyedében a délkelet somogyi mezőváros a különböző funkcióinak köszönhetően regionális centrumnak számított, és ennek köszönhetően képes volt fejlődést produkálni.37 34 GŐZSY 2012a, 12. 35 Vizsgálatom a bécsi levéltárban található iratokra alapoztam, melyeket kiadott a Jugoszláv Tudományos Akadémia Slavko Gavrilovic, IvajiJaksié és Sreta Pecinjacki szerkesztésében. GAVRILOVIC-JAKSIC-PECINJACKI 1985. 36 Vö. GŐZSY 2009,41-47.; GŐZSY 2012a, 249.; továbbá: MARGALITS 1918, 447.; DANKÓ 1993, 341. 37 GŐZSY 2012b. 48 Gőzsy Zoltán
