Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon k ötelezettség határtalan pluralizmusához. Teológiai-etikai szempontból a keresztényellenes világnézetet valló pártokkal való együttműködést el kell utasítani. Azokkal például, amelyek elutasítják vagy támadják az emberi jogokat, mint például a szélsőséges jobboldali pártok. A szocialisták és liberálisok az eddigi tapasztalatok szerint az alkotmányozási viták során az egyházak jogait és a keresztény értékeket jóval visszafogottabban kívánták érvényre juttatni, mint a katolikusok. A „klerikalizmussal” szembeni küzdelemnek a liberális demokráciákban is viszonylag jelentős társadalmi támogatottsága van. Németországban a protestánsok szociáldemokrácia felé való tájékozódása prominens egyházi filozófusok részéről is támogatott. (Itt említhető például Karl Barth tevékenysége, aki a szocializmus és a kereszténység közötti harmónia propagálója).44 A katolikusok egészen az 1970-es évekig ritkán fordultak elő Németországban vezető szociáldemokrata pozícióban. Később, a Második Vatikáni Zsinat döntéseivel összefüggésben megváltozott a tendencia. Alapvetően két tényező játszott ebben szerepet. A liberális és szociáldemokrata pártok háttérben hagyták hagyományos világnézeti szempontjaikat, ilyen módon nyitottak a katolikusok felé. Másrészt az említett Második Vatikáni Zsinat is újraértelmezte az egyház és a világ viszonyát. Politikai kérdésekben és döntéseknél a katolikusok is juthattak már eltérő álláspontra („Gaudium et spes”, 43. sz.). A pluralizmus határai csak olyan alapkérdések esetében maradtak meg, mint az emberi jogok védelme, vagy a magzatelhajtás elutasítása.45 Milyen legyen a keresztények viszonya egyházukhoz, egyházi szervezeteikhez, különösen akkor, amikor a párttagok többsége nem elkötelezett keresztényekből áll? Ez a probléma egyszerűbb a protestánsok számára, mert ők nem rendelkeznek olyan iskolai főhatósággal, mint a katolikusok. A katolikusok iskolai hatóságai illetékesek erkölcsi kérdésekben és a szociális tanok vonatkozásában. Természetesen azt várják a politikában aktív katolikusoktól, hogy párttevékenységeikben igazodjanak hozzájuk. Az egyház ebben a tekintetben azon az állásponton van, hogy itt nem sajátos katolikus értékek képviseletéről van szó, amelyeket egy plurális társadalomban minden állampolgárnak be kellene tartania, hanem általános emberi értékekről, amelyek a nem katolikusok részéről is elfogadhatók. Ilyenek például az élet védelme a fogantatástól az elhalálozásig tartó életciklusban. Létezik tehát a katolikusoknál egyfelől a legitim egyházi igehirdetés, amely keresztény szempontból a politika számára (is) etikai alapkérdéseket mond ki, másfelől a politikailag cselekvő laikusok autonómiája, amely saját felelősségre és szakmai kompetenciával politikai döntéseket hoz. 44 WIEMEYER 2009, 30-31. 45 Uo., 32. 374 Cseresnyés Ferenc
