Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon l őtt. A keresztény szakszervezeteket ezzel párhuzamosan bekényszerítették a nemzetiszocialista munkásfrontba. Az 1933 nyarán tartott genfi munkaügyi értekezlet elutasította a nemzetiszocialistákkal való együttműködést, amire válaszul Ley, a nemzetiszocialista munkásfront vezetője kijelentette, hogy a német keresztény szakszervezetek ellenségei az államnak. Kizárták őket a munkásfrontból, vezetőiket és hivatalnokaikat elbocsátották. Több mint 600 tekintélyes és érdemeket szerzett katolikus politikus jutott így koldusbotra és vált üldözötté, köztörvényes bűnössé. Németországban ezzel a gyakorlati katolikus politika megszűnt létezni. Ugyanakkor a katolikus hitélet feltételei továbbra is biztosítódtak azáltal, hogy a nemzetiszocialista kormány konkordátumot kötött az egyházzal, és így a német katolicizmus mégiscsak stabilizálódott valamilyen módon. Olaszországban a katolikusok felsorakoztak Benito Mussolini nemzeti kormánya mögé, amely tevékenységét katolikus szellemben, az egyház megbecsülése mellett folytatta.36 Ausztriában a marxista szocialisták részéről kísérlet történt arra, hogy a katolikus munkavállalókat is megnyerjék. Egy részük nevüket vallásos szocialistákra változtatta. Az osztrák püspöki kar azonban 1927-ben megtiltotta a katolikusoknak, hogy belépjenek a magát vallásosnak nevező szocialista szervezetbe. Egyszerűen arról volt szó, hogy a magukat egyébként marxista szocialistáknak tartók össze akarták illeszteni politikai felfogásukat hithűségükkel. De nem csak a püspöki kari döntés miatt nem volt összeegyeztethető a keresztényszocialista irányzat a marxizmussal. Az irányzat politikusai az önálló, független Ausztriát megmenteni igyekezve egy rendi állam kiépítésével akarták levezetni a marxista és a nagynémet törekvésekben rejlő antikatolikus energiákat. Krisztics szerint ott ez akkor a gyakorlati katolikus politika egyik legnagyobb sikere volt. De Hollandiában is hasonló, demokráciamentő pozitív szerepet töltött be 1918. november végén a parlament katolikus pártja. A két világháború közötti francia politikában működött Krisztics szerint a legtöbb kiváló gyakorlati katolikus politikus, akiknek bölcsességét többek között az is mutatta, hogy nem pártosították a politikai katolicizmust a radikális hitetlen köztársasági szemlélettel való harcban, hanem az egyház lelkekre ható erejét biztosították. (Az egyházi vagyon részbeni visszakapásáért nem voltak hajlandók a hierarchia feladásával „kultúregyesületté” degradálódni).37 A lelki függetlenség megőrzésének következményeként szinte kivirágzott a gyakorlati katolikus politizálás Franciaországban az Action Populaire tevékenységében. (Elérték a munkabérek megállapításában a családtagok számának normává tételét). Krisztics szerint a gyakorlati katolikus politika érvé36 Uo., 301-302. 37 Uo., 302. 370 Cseresnyés Ferenc
