Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
zetet erőszakkal kell rendbe hozni. A rendre, a nemzeti egység helyreállítására törekvő erőszak se riadjon vissza semmiféle eszköztől. Olaszország szent egységéért, a nemzet boldogulása érdekében ajánlotta Machiavelli Medici Loren- zónak, hogy legyen erőszakos és nyúljon bármilyen eszközhöz. Itt támadt tehát először az elméletben az a gondolat, hogy a politikai gyakorlat erkölcstelen eszközökhöz is nyúlhat. És ettől kezdve a csalás és vesztegetés, ravaszság és képmutatás igazolt eszközeivé válnak a gyakorlati politikának.24 Krisztics Sándor itt érdekes értékelést tesz, amely bizonyos értelemben úgy zárkózik el, hogy mégis megenged. A professzor kis mértékben relativizálja a tiszta morált, azt tehát, amelyet Weber szerint nem gyakorolhatunk a politikában. Krisztics szerint Machiavelli: „téved abban, hogy erkölcstelen úton is lehet eredményt elérni az államban, de tévedése enyhítendő olyan értelemben, hogy csakis a legszentebb célért, az olasz nemzet egységéért, szabadságáért és biztonságáért tartja ezt az elvet alkalmazhatónak. Minthogy törekvése végső fokon erkölcsös volt, habár erkölcsös célja elérésében az eszközök tekintetében tévedett, még őt sem lehet odaállítani, mint aki a politikát az erkölcstől elválasztotta volna.” Méltányolhatjuk Krisztics Sándor differenciáltabb Machiavelli értékelését, a politikai gondolkodás történetéről szóló művek döntő többsége azonban azóta is azzal a megállapítással illeti alapművét, a Fejedelmet, hogy abban a politikai tevékenységet a szerző mentesítette az erkölcsi kategóriáktól.25 Erkölcstelen politikai gyakorlat útján állandó állapotok létesítése, nyugodalmas fejlődés megalapozása Krisztics szerint azonban sohasem volt lehetséges. A politikát az erkölcstől elválasztani nem lehet, közöttük elvi ellentétet állítani veszedelmes tévedés. Ennek alátámasztására idézi többek között Treitschke véleményét: „az erkölcsnek politikává kell lennie, hogy a politika erkölcsi legyen, azaz a politikusnak fel kell ismernie, hogy az erkölcsi ítélet az állam felett az állam természetéből és céljából és nem az egyes emberekéből merítendő”}b Természetesen Krisztics jól tudta, hogy: „az állami életben sem alkalmazkodnak mindenkor az erkölcsi elvekhez, mint ahogyan a magánéletben is könnyen megszegik az erkölcsi törvényeket.”11 Szerinte a cél nem szentesítheti az eszközt soha, még ha egy nemzet boldogulásáról van is szó. A ravaszság és képmutatás eszközei csak időleges megoldáshoz vezetnek. Az állami életnek nem lehet olyan jelleget tulajdonítani, mely az általános 24 25 26 27 24 Uo., 48-49. 25 Elég itt, ha a magyar nyelvterületen a politikai gondolkodás történetéhez leggyakrabban használt tankönyvekre gondolunk: Bayer József: A politikai gondolkodás története, Budapest, 1998., vagy Paczolay Péter - Szabó Máté (szerk.): Az egyetemes politika gondolkodás története. Szöveggyűjtemény, Budapest, 1990. 26 KRISZTICS 1931, 50. 27 Uo. 50. Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években 365 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
