Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Bene Krisztián: Egy "francia család" Pécsett: Birkás Géza és a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Francia Intézete
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon f ranciaoktatást igyekezett elősegíteni. Emellett nem hagyott fel a tudományos művek publikálásával sem, szegedi évei alatt is folytatta a már korábban megkezdett francia-magyar kultúrtörténeti kutatásait, melynek eredményeképpen - számos tanulmány mellett - megjelent A francia utazók Magyarországon című könyve,67 amely korábbi hasonló tárgyú munkái összegzésének is tekinthető. Végül, de nem utolsósorban mindezek mellett meg kell említeni, hogy az 1947/48-as tanévben Birkás Géza volt a bölcsészettudományi kar dékánja, ami minden bizonnyal tisztelgés volt hosszú, gazdag és változatos életpályája előtt közelgő nyugdíjazását megelőzően 1948. szeptember 1-én vonult nyugalomba, majd három évvel később 1951. október 15-én hunyt el Szegeden.68 Nehéz lenne egy ilyen gazdag életmű mérlegét megvonni néhány szóban, de mindenképpen kiemelendő, hogy a nagytudású és jelentős tudományos munkásságot maga mögött tudó professzor mindig is a tudás átadását tekintette elsődleges feladatának. Erről nem csak számtalan nyelvkönyve tanúskodik, hanem a hallgatókhoz való hozzáállása is, amely mind a mai napig időtálló például szolgálhat minden egyetemi oktatónak. Előbbiekről talán elég Ottlik Géza véleményét idézni: „Kitűnő' tankönyv a Birkás Gézának a francia középiskolai tankönyve, például mi is abból tanultunk. Kitűnő', szellemes, jól, lezseren, elegánsan megcsinált tankönyv volt, nagy ritkaság abban az idó'ben.”69 70 Ami pedig tanári személyiségét illeti, a következő visszaemlékezés meglehetősen érzékletes képet fest róla: „Tő'le első'sorban becsületes műhelymunkát, forrásfeldolgozást és kritikai módszereket tanultak, ami a tudós mesterség alfája. Emellett a fiatal költő'k és írók felé is volt szeme, nem véletlen, hogy Csorba Győző' első' fordításkötetéhez, Héliant Halálverseihez ő írt előszót. A tanárképzés mesterének tekintették. Rátermettebb egyéniséget keveset lehetett találni. Birkás Géza kevésbé markáns egyéniség, mint társai, nyílt, ő'szinte lélek, tiszteletet gerjesztőén komoly és megfontolt, semmi tekintély eskedő'professzori póz. Gondolati és érzelmi világa kiegyensúlyozott, harmonikus, ezért kerülte a vitákat. Ha kedvezőtlen vélemény alakult ki benne valakiről vagy valamiről, inkább elhallgatta, a kedvezőt viszont szívesen, takaratlanul, kérés nélkül közölte, sőt az elismeréssel sem fukarkodott.”10 A „francia család” utóélete Pécsett Óhatatlanul kínálkozik a kérdés, hogy vajon Birkás Géza és a Francia Intézet tevékenysége csupán egy múló epizód volt-e Pécs életében, amely 67 BIRKÁS 1948. 68 PÉCHY2010, 152. 69 KORTÁRS 1983, 1803. 70 RAVASZ 1983, 1144. 350 Bene Krisztián
