Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Bősz Attila: A „Mecsek Garage ”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében
Bevezetés T anulmányom témáját a pécsi kisipar történetének köréből merítem, benne a Varga Gyula által Pécsett 1896-ban alapított kocsigyártó - később autókarosszéria-építő - cég életével kívánok foglalkozni. A korabeli Pécs jeles járműipari vállalkozása országos ismertséget és elismertséget hozott Varga Gyula és családja, elsősorban az üzemet tovább működtető fiai számára.1 A pécsi iparos família a 20. század első felének nehéz időszakai ellenére is mindig képes volt vállalkozásának megújítására, miközben a hagyományokat is tiszteletben tartotta. A fogatolt járművek gyártása után, erre épülve, a motorizált járművek készítésére rendezkedett be a cég. Egyik forma következett a másikból: a már ismertté vált kocsikészítő üzemre épült a még sikeresebb au- tókarosszéria-gyár és autószerelő műhely. Az 1930-as évek változásait követve a szolgáltatásokra helyeződött a hangsúly, ekkor lett a cég „gépkocsi-elhelyező"’, korabeli szóhasználattal „garázsé A családi vállalkozás életében öt sorsfordító esemény zajlott le öt évtized alatt: két világháború, a szerb megszállás, a világ- gazdasági válság és a motorizáció megállíthatatlan térhódítása. Külön-külön mindegyikbe belebukhatott volna, ezzel szemben mindegyikből megerősödve került ki. Dolgozatomban - levéltári forrásokra építve - az alapítástól az erőszakos megszüntetésig (1896-1949) követem nyomon a gyár 53 éves történetét. A bevezetésben röviden foglalkoznunk kell a kocsi történetével és szerkezetével, mert ebből, illetve a hintó felépítményéből alakult ki a korai autók karosszériája. (A világon elsőként autónak tartott Benz-féle jármű valójában motoros tricikli volt.) A kocsi köztudottan középkori magyar fejlesztés: köny- nyű szerkezetű, de erős, kis teher gyors mozgatására készített, elsősorban személyszállításra használt lófogatú jármű. Európai elterjedését elősegíthette, hogy a Mátyás király által rendszeresített Buda-Bécs postajáratok járműveiként valószínűleg ilyen kocsikat használtak. Formáját és funkcióját alapvetően megtartotta egészen az autók térhódításáig. „Rokona”, a hintó a 19. század végén már tulajdonképpen a kocsi rugósított változatát jelentette.2 Lényege, hogy a kocsiszekrény felfüggesztést kap, ezzel a rázkódás az utasok kényelme érdekében jelentősen csökken. Utastere fedett, felépítménye festett-fényezett, díszesebb és kényelmesebb is mint a kocsi, és reprezentációs célokat szolgál. „Luxusjárműként” is emlegették, és egy kocsigyártó szakmai hírnevét 1 A kocsigyártó vállalkozások gyakran működtek családi keretek között, a család élete sok esetben összefonódott a cég életével. Vö. FORRÓ 1997, 101-110. 2 Itt nem érdemes mélyebben belemenni a hintó és a kocsi összehasonlításába, mert nincs egységes definíció, tájanként és koronként különbözött, hogy melyik járművet tartották hintónak, szekérnek, vagy kocsinak. Például Nyugat-Európában, de Erdélyben is a kocsi szó jelentette a hintót, az Alföldön a kocsi a lóvontatású jármű volt, a szekér pedig az ökörfogatos, stb. Ld. KEMECSI 2013. A „Mecsek Garage”. Egy pécsi kocsigyártó vállalkozás a 20. század első felében 293 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
