Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
ter utazzon le a Délvidékre, s vegye rá Józef Bem altábornagyot, hogy a május 20-21-i haditerv reá eső részét végrehajtva, vezesse fel az ottani erők egy részét a főhadszíntérre. Vukovics le is utazott, ám Bemet már nem találta a Bánságban. Miután Nagybecskereken találkozott Kiss Pál ezredessel, a péterváradi erőd kijelölt parancsnokával, visszautaztak Péterváradra, ahová éppen június 3-án, Perczel seregével együtt érkeztek. Vukovics úgy vélte, ha már Bem nem vezetheti fel a sereget, Kisst jobb lenne meghagyni a péterváradi erőd élén, s Perczelt bízni meg a 12 000 főnyi sereg felvezetésével. Teljhatalma birtokában ezt a változtatást újabb instrukciók bevárása nélkül végre is hajthatta. Ebben- némi rábeszélés után - Perczellel meg is egyeztek.46 Perczel azonban annak érdekében, hogy a hátramaradó magyar csapatok és Pétervárad erődje számára kedvezőbb helyzetet teremtsen, június 4-én megkísérelte szétverni a Péterváradot övező ostromzárat, majd, miután az nem sikerült, s arról értesült, hogy Jellacié csapatai megkezdték előnyomulásukat Újvidék felé, június 7-én elébük sietett és Kátynál súlyos vereséget szenvedett a bántól. A vereség nem csupán azért volt tragikus, mert a Bácskában addig fennállt, törékeny egyensúlyi helyzet felborult, hanem azért is, mert a közel 2 000 főnyi veszteség miatt szóba sem jöhetett az említett 12 000 fő felvezetése.47 A dolgot tovább bonyolította, hogy Perczel - még Vukovics érkezése előtt- Kossuthnak több ízben is kifejezte lemondási szándékát. Május 10-11-én Pancsováról írott levelében bejelentette, hogy 14 napon belül leteszi a parancsnokságot,48 majd másnap, 12-én hivatalosan is közölte Kossuthtal, hogy lemond és kérte május 25-ig maga helyett más parancsnok küldését.49 Az ok- a kormánybiztosokkal való állandó súrlódás mellett az volt, hogy Jellacié hadteste a tavaszi hadjárat végén a Duna jobb partján délnek vette útját, s Perczel teljes joggal attól tartott, hogy előbb-utóbb a bácskai hadszíntéren terem, s felborítja a magyarok számára addig kedvező erőviszonyokat. Perczel május 15-én Szeghegyről Kossuthnak, ill. a hadügyminisztériumnak 46 Ld. erre KATONA 1982, 104-118.; Vukovics - Perczel, Pétervárad, 1849. jún. 4., közli BŐHM - FARKAS - CSIRÁNY 1998,50-151.; Vukovics - Kossuth, uo., 1849. jún. 5., közli BARTA 1953, XV. 474-475. 47 Perczel jelentését az ütközetről Id. MNL OL OHB 1849:7980. 48 MNL OL OHB 1849:7154., a fogalmazvány vagy rontott másolat alapján részben közli MÉSZÁROS 1862, 84-86. és 89-91., az eredeti alapján a felismerhetetlenségig eltorzítva és kivonatosan közli THIM 1930-1940 III. 716-717., a lemondásra vonatkozó részt idézi Steier Lajos: Görgey és Kossuth, é. n. 293-294., az egész levelet ismerteti BARTA 1953, XV. 328. 49 Ez a beadvány a minisztertanácsi irattár más irataival együtt elkallódott, tartalmát Kossuth máj. 17-én kelt, Perczelt lemondása visszavonására kérő válaszából ismerjük. BARTA 1953, XV. 328-329. Az „összeférhetetlen”. Perczel Mór pályaképe 165 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
