Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)

Borsy Judit: Az orahoviczai és görcsönyi Mihalovich család Baranya vármegyében (1782-1860)

Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon fa ludy József esküdtek, Körmendy biztos, Hersching Ignác adószedő, Barthos József főadószedő, Bésán Imre generális, Perczel Adám alezredes, Bésán János, Perczel Gábor és Mihalovich Lajos táblabírák. A tisztviselők elleni vizsgálat során Mihalovich Józsefet alperesként 1836. december 13-ra idézte meg királyi parancsra sombereki Sauska Keresztély másodalispán, mint törvényszéki elölülő a „megyebéli curiális” házba. Felperes Barthos Lajos, a vármegye tiszti főügyésze volt. Az idézést Kisfaludy István megyei esküdt november 23-án adta át „Nagyságos és Tekintetes orahoviczai és görcsönyi Mihalovics Jósef úrnak ön megszokott lakó kastéllyában, kit ott személyesen feltaláltam.. .” Barthos Lajos felperes e szavakkal kezdte vádbeszédét: „Miképpen a tisz­telt allperes fél 1813 esztendei május 20-án közbizodalommal ezen megye első allkormányzójává választattván, nem hogy hivatalánál fogva szent kötelessége szerént a közjó és az adózó nép javára és hasznára munkálkodni igyekezett volna, hanem inkább több rendbéli visszaéléseket elkövetni, és jelesen az adózó nép pénz­tárának tetemes kárt okozni nem általlott. ” Mihalovich József, volt alispán felháborodottan elutasította az ellene fel­hozott vádakat. „Terhesen viseli az alperes ezen reája álnok ravaszsággal koholt vád-pontokat, de még terhesebben érezné ezen méltatlanságot, ha a világ története­iből nem tudná, hogy minden jó, és igaz tettnek vége fekete háládatlanság, és hogy érdemet, erkölcsöt, már eredetében nem szenvedős gonosz rágalom, randa mester­kedéseivel feldúlni iparkodik, hanem fájdalom, így fizet a világ! A rágalomnak (ímely az irigység szülöttje) vétkes iparkodása minden időben arra törekszik, hogy az érdemet kárhozatos agyafúrtvelejével lerontván, tisztátalanabb lelkekrepazarolja annak koronáját. Ejelen vádpontoknak nagymestere is frigyes szö­vetségbe lépvén a rágalommal különbbféle esetekben az elismert érdemet megdönteni, magának, másnak vétkes ócsárlásával érdemet szerezni, és mint jó Hazafi a közönség előtt tündökölni kívánt! Azonban álljon elő azon koszorús becstelenítő, és nézze pi­rulva, hogy tör keresztül az ártatlanság napvilága a rágalomnak vastag éjjelén.”63 A vádpontok közül több vonatkozott a fiaira, a válaszában az ő védelmükre is kitért. A három fiú ellen több esetet is felhoztak. Mihalovich Imre például 1817-ben a lánycsóki plébánostól gabonát vett, mérőjét 9 forintért, majd né­hány óra múlva 14 forintért adta el a bozsoki péknek. Ennek árát sem fizette ki teljesen, majd a kötelezvényt széttépte, mondván: „No, most kereshet az Úr, meg­látom, mivel bizonyítja meg az adósságot”. Kiabálás, szitkozódás közben távozott. Bács megyében néhány ezer mérő gabonát vett, három hajóval a Dunán Mohácsig, innen Pécsre a volt pálos kolostorba szállította, majd magas áron, mérőjét 24 forintért adta el.64 63 MNL BaML IV. 1. m. 12. 9. tétel 64 MNL BaML IV. 1. m. 12. 6. tétel 116 Borsy Judit

Next

/
Thumbnails
Contents