Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cserna Anna: A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon n övelhetőek, már lehetett gondolni a birtokgazdálkodásra. A jövedelmezőség szintjének az elérése a második generációra és a következőkre hárult. A második nemzedék költözött a konszolidált birtokra, hogy ténylegesen is birtokba vegye az apai szerzeményeket, és személyesen foglalkozzék a birtokigazgatással. Sztankovánszky Andrásnak három gyermeke született a házasságában: Pál, Jusztina és Judith. Pál fiát taníttatta, akit a jogi végzettséggel hivatali pályára szánt, ugyanakkor gazdálkodónak is nevelt. Átgondolt és jól megtervezett életpályát adott a fiának, színhelyül Tolna vármegyét jelölve ki számára. Pál járási főszolgabíróként kezdte a hivatali karrierjét, majd élete utolsó évében helyettes alispáni tisztséget töltötte be. 1752-ben feleségül vette Tolnában birtokrésszel rendelkező Bezerédj Klárát, a házasságával Zalában lévő újabb birtoktesttel és a tekintélyes Gindly, Dőry rokonsággal gazdagodott a család. A Sztankovánszkyak nagy birtokszerző korszaka nagyjából befejeződött ekkor. A tolnai birtokválasztás nagyon is ésszerűnek tűnt. A távoli vármegyékben lévő kisebb birtokok irányítása a tolnai birtokközpontból történt. Ez Mocsolád esetében nem jelenthetett gondot, hiszen Kajdacs és a baranyai puszta között a távolság könnyedén leküzdhető volt. A család végleges megállapodását jelezte, hogy Pál Baranyában, Tolnában kihirdette a nemességét 1754-ben, és a nemességének elismertetésével mindkét vármegye egyetemének, azaz a Tekintetes és Nemes Karoknak elfogadott tagjai sorába lépett. A második generáció osztozott először és utoljára az atyai örökségen 1768- ban. Sztankovászky Jusztina, Pál leánytestvére Perczel Tamáshoz ment nőül. A Sztankovánszkyak az egyik legnagyobb birtokos és Tolnában a vármegyei közigazgatást is kézben tartó családjával kerültek szoros kapcsolatba, és ez által Tolna megye legelőkelőbb körei, majd hivatalai nyíltak meg előttük. A királyi adományos levél a fiú- és a leányági öröklést rögzítette, ennek megfelelően az 1768-as birtokosztályban Pál és Jusztina, azaz a Perczel nemzetiség fele-fele arányban osztozott a mocsoládi pusztán és a kajdacsi birtokon. A birtokosztódás ezzel megállt a családban. Sajnos nincsen adat arról, hogy a birtokfelosztásban Judit mi okból nem vett részt. A családi birtokosztódás egyedüli gátjának a tudatos családtervezést és a leányági örökösödés kialakult rendjét mondhatjuk. A családban 1-3 gyermek született a negyedik generációig, és közülük sem mindegyik érte meg a családalapítás idejét. A fiúk örökölték az ősiség alá eső földbirtokokat, és az egyéb szerzett birtokokat, míg a lányok pénzbeli kielégítést kaptak. A leány negyed összegéről nincsen pontos információnk, de például 1822-ben Sztankovánszky Imre (1798-1873) özvegy édesanyjának és Erzsébet húgának évi 2 000-2 000 ezer forintot fizetett, ellátta a pesti háztartást a birtokok terményeiből. Ez a szokássá rendszeresített megoldás nem járt plusz terhekkel. Viszont az öröklés rendjének megszegésével sikerült együtt tartani a családi javakat. Csak az ötödik generáció gyermekei között történt a családi vagyon újbóli felosztása, a legidősebb fiú, Imre halálát 94 Cserna Anna
