Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cserna Anna: A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában
irányította a vármegyét kiterjedt rokonságával. Mindenesetre a nemesember, a köznemes a vármegyei közélet főszereplőivé lépett elő, és ezen a fórumon megvédhette érdekeit, valamint gazdasági, társadalmi pozícióját megerősíthette. A nemesség megoszlott az új életpályák, az új értékrend felé haladók és a régihez ragaszkodók sokféle csoportja között. A létalapjukat vesztettek nyitottabbak az új dolgok iránt, míg a hagyományokat követők a jobbágyok röghöz kötésétől remélték anyagi helyzetük stabilitását. A 18. század fordulóján a történelem újabb esélyt adott az újrakezdéshez sokak számára. A királyi vármegyékből a volt hódoltsági vármegyék irányába gazdasági szemléletű nemesek indultak el, hogy családjuk jövőjét megalapozzák. Ezt az utat járta be a Sztankovánszky családnak az ismeretlenségből előbukkant tagja, Sztankovánszky András.9 Sztankovánszky Andrást tekinthetjük a család újraalapítójának, aki iskolázott emberként a hivatali pályát választotta érvényesülésének útjául. Egzisztenciája megalapozását 1696-ban a győri káptalan jegyzői tisztségével kezdte. Az egyház befolyása oly erős volt, hogy egyengethette tehetséges, ambiciózus pártfogoltjának előrejutását. A következő kiugrása 1719-ben történt, amikor Veszprém vármegye főjegyzői tisztét töltötte be, amely az egyetlen fizetett tisztség volt a korabeli vármegyékben. Társadalmi státuszát nagyban emelte Horváth Juliannával kötött házassága 1720-ban, akinek apja Horváth Ferenc pápai vajda, anyja pedig a középkor egyik tekintélyes famíliájának, a lengyeltóti Lengyel családnak leszármazottja volt. Horváth Julianna előkelő rokonságot és több megyében lévő birtokot hozott a házasságba. A házasságkötés idején Sztankovánszky András már rendelkezett saját házzal és földekkel Pápán. A vármegyei tisztsége, a meglévő birtoka, a birtokos rokonság már elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a vármegyei közigazgatás legmagasabb tisztségei is elérhetőek legyenek számára. Veszprém vármegyének 1724-ben helyettes, 1726-ban első alispánja, majd 1728-ban követe volt. Bölcs, előrelátó, céltudatos embernek tűnt, ugyanis a korabeli viszonyok között Győr, Veszprém vármegye ideális kiindulópontnak látszott a karrierépítésre. A hódoltsági területtel szomszédos megyékben megalapozott társadalmi helyzetből megnőttek a birtokszerzési kilátások az újratelepülő vármegyékben. Ez a gondolkodás a történelem süllyesztőjét elkerülő, új típusú nemes igyekvését tükrözte. Szerencse, helyzeti előny is kellett ahhoz, hogy a társadalmi státusz felépüljön. Az áhított birtokosi lét elérése azért sem volt egyszerű, mert ekkor Veszprém vármegyében a lakosság számához viszonyítva legmagasabb, úgy 13-15 % a nemesek aránya. Győr, Vas, Zala Komárom vármegyékben ez az arány 8-12 %-ot tett ki. Csak kevesen tudtak megélni a hivatalviselésből, ezért az egyes családok rokoni kapcsola9 HÓMAN-SZEKFŰ 1935, 539-574.; CSERNA 1994, 5-11. A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában 91 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
