Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cserna Anna: A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában
B aranya vármegye 1687-ben szabadult fel a másfél évszázados török uralom alól. A nagyharsányi csatával lezáródó háborús időszakot az újjáépítés évszázada követte. Baranyában is hasonlóképpen a szomszédos Tolna, Somogy, Fejér vármegyékhez a 18. század az újjáépítéssel telt. A vármegye berendezkedése újjászerveződött; a vármegye társadalma, lakossága, nemessége megújult; a birtokviszonyai átrendeződtek; a gazdasága szinte a semmiből épült fel.1 A felszabadító harcok után kamarai igazgatás alatt lévő terület a birtokadományozás és a birtokszerzés célpontjává vált. A pénztelenséggel küszködő uralkodó a terület feletti rendelkezési jogával élve a háború alatt szolgálatot tett hűséges híveit ily módon próbálta kielégíteni. A pusztasággá lett, elnéptelenedett vármegye vonzó, sokat ígérő kiugrási lehetőséggel kecsegtette a köznemesség köréből a bátor vállalkozókat, közülük is leginkább a jelentős birtokot szerzőket. Baranya vármegye középkori köznemessége gyakorlatilag eltűnt a három- nemzedéknyi időben. A szigorú Újszerzeményi Bizottság csak az eredeti birtokadomány levelet fogadta el, és emellett igen magas összegben állapította meg a fegyverváltság mértékét. Keveseknek sikerült hitelt érdemlően bizonyítani a birtokjogukat, és a kirótt összeget megfizetni. Az egyház, a pécsi klérus, azaz a püspök, a káptalan, a székesegyház, a szeminárium, a klarisszák, a pálosok, a jezsuiták szerzetesrendjei és a Pécsváradi Apátság a török alatt is már birtokos volt. A világi földbirtokosok megjelenését a vármegye közigazgatásának újjáéledésétől datálhatjuk. A kezdetekben a birtokszerzések kivétel nélkül fizetségnek tekinthető uralkodói birtokadományozásokhoz köthetők. Az udvarhoz hű, illetve katonacsaládok Savoyai, Caprara, Bucheim, Traun, Veterani, Breuner, Rindsmaul, Batthyány, Esterházy famíliák nagy birtokadományhoz jutottak. A kilenc világi és az egyházi nagybirtokok Baranya vármegye területének több, mint 90 %-át foglalták el 1724-ben. A nagybirtok lehengerlő túlsúlya korlátozta a török alatt az északi és nyugati vármegyékben összezsúfolódott, bizonytalan helyzetű, társadalmi státuszát megteremteni szándékozó köznemesség birtokszerzését, ugyanis csupán az újranépesülő vármegye észak-nyugati, észak-keleti részén és a Duna vonala mentén maradtak birtokba vehető földbirtokok. A birtokot szerző köznemesek többféle módhoz folyamodtak a körülményeik függvényében. Színes a paletta, hiszen találni példát a királyi birtokadományozásra, az öröklésre, a házasságra, a vásárlásra, a birtokcserére is. Odor Imre kutatásai nyomán tudjuk, hogy királyi adománylevéllel kapta pellérdi és aranyosi birtokait Passardi János 1709-ben az udvarban viselt tisztsége elismeréseképpen, akit a legelső baranyai köznemesnek is tekinthetünk. Sauska János Ferenc a kamarai és helytartótanácsi ténykedéséért nyerte 1 ODOR 1986, 133.; CSERNA 2011, 9. A hagyományos nemesi gondolkodás és a polgári értékrend a Sztankovánszky famíliában 87 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
