Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Ódor Imre: "Rokonok és grádicsok". Rangos famíliák a 18. századi Baranyában
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon s zolgál.) Hojtsy Mihályt hosszú alispánsága alatt az uralkodói kegy előbb királyi tanácsossá nevezte ki (1768), majd 1786. augusztus 1-jén - leköszöntét követően - császári és királyi udvari tanácsosi címmel tüntette ki. E három család - kiterjedt rokoni kapcsolataival nyomatékosítva - különleges szerepre tett szert a 18. század második felétől Baranya vármegye közéletében, nemesi társadalmában. Erre mindenekelőtt a jellegzetesen nagybirtokos megye tényleges hatalmi tényezőinek konfliktusaiból fakadó hatalmi vákuum adott lehetőséget, illetve a kisszámú köznemesi birtokos réteg erőtlensége. Ez utóbbit jól példázza, hogy a jelzett időszak (1713-1777) tisztújításain a birtokos jelöltek rendre alulmaradtak vetélytársaikkal szemben. A megye politikai életében ugyanakkor meglehetős aktivitással vettek részt, s ennek igazolására szeretnénk a körükbe tartozó legjellegzetesebbjeinek (Sauska, Petrovszky, Bana, Bésán, Jeszenszky) „hivatali pályáját” felvázolni. Sauska János Antal a Magyar Kamaránál, majd a Helytartótanácsnál szerzett érdemei elismeréseként részesült baranyai birtokadományban 1732-ben. Ettől kezdve a megyegyűlések rendszeres résztvevője. 1736-ban a hegyháti főszolgabírói tisztre pályázók között találjuk, 1742-ben a táblabírói kar tagja. Az 1740-es években eszéki tartományi biztos, 1750-ben már az alispáni szék várományosai között találjuk, s 1764-ben - Hojtsy alispán mellett - a megye országgyűlési követe. Fivére, Ferenc 1772-től aljegyző, majd az 1773-as tisztújítás alkalmával elnyeri a baranyavári főszolgabírói széket. 1780-ban a vármegye jegyzője, 1785-ben helyettes, majd 1786. július 3-tól tényleges alispán egészen haláláig (1788. október 27.). A harmadik testvér, Sauska Keresztély haláláig a pécsi kerület tartományi főbiztosa (1783-1790). A Győr megyei eredetű Petrovszky család tagja, József Tolna megyében kapott adománybirtokot, s még ebben az évben Baranya alispánjává választották. 1736-ban Horváth Dániellel szemben elveszti ugyan alispáni tisztét, de haláláig (1738) a megye táblabírája maradt. (A „mindszentfalvai” előnevet az uralkodó 1735. december 3-án kelt diplomájával nyerte el). Fia, Ferenc 1741-ben a megye inszurgenseinek kapitánya, 1743-tól táblabíró. Az 1740-es években az eszéki tartományi biztos feladatkörét is ellátja. Testvéreivel, Sándorral és Jánossal, mint „oroszlói földesurak” vesznek részt az 1750-es évek közgyűlésein. Petrovszky János két ízben (1761,1769) jelölt a hegyháti járás főszolgabírói posztjára, de célt nem érvén a táblabírói karban foglal helyet. A család tagjai a katonai erényeknek sincsenek híján. Ferenc gyors hadi előmenetelét jelzi, hogy már az 50-es évek végére ezredes, s mint a Mária Terézia Rend lovagja hal meg 1763-ban.37 Sándor lassabban halad előre, de 1784-ben már ő is eléri az alezredesi rangot. Leszerelését követően 1787-ben a megye 37 Pécsi Napló, 1903. augusztus 30. Németh Béla: Egy pécsi hős vitézi tettei. Petrovszky Ferenc. 74 Odor Imre
