Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kult László: Egy "jó káder" karrierje a szocialista Magyarországon. Rapai Gyula politikai pályafutása
mauzóleummal szembeni részre kaptak belépőt, és ahonnan jól lehetett látni az egész dísztribünt. Második alkalommal már a szovjet diktátor 1953. március 5-én bekövetkezett halála után látta, a Szövetségesek Házában felállított ravatalon. Rapai memoárjában az alábbiak szerint emlékezik vissza Sztálin halálára: „Moszkva megbolydult méhkashoz hasonlított azon a napon. Dermesztő kétségbeesés telepedett a városra.'’'’ Másnap a magyar nagykövetségről hívták fel telefonon Rapait, hogy „/...] társaival elmehetnek leróni kegyeletüket Sztálin előtt.” A diktátor halála után a főiskolán is feszült volt a légkör, legfőképpen az oktatók között. Éles viták alakultak ki Sztálin megítélése kapcsán, ez az eltérő véleményű előadásokon is meglátszott.42 A hallgatók havonta 180 rubel ösztöndíjat kaptak, amely szép pénznek számított, hiszen napi étkezésüket egy rubelből meg tudták oldani. Rapai igen szerényen élt, eleinte havi 100, később 150 rubelt hazautalt családjának, amely 1952-ben Ágnes leányuk megszületésével tovább gyarapodott.43 A család idő közben Szekszárdról a fővárosba költözött, ahol Piroska az Esti Budapestnél dolgozott, mint újságíró gyakornok. Később a Szabad Földnél vállalt munkát. Rapai Moszkvából évente csak egy alkalommal tudott hazautazni, mindig Karácsony előtt, január elejéig. De a három éves különélés nem rontotta meg kapcsolatát feleségével, vasárnap délelőttönként telefonon beszéltek, és hetente kétszer-háromszor váltottak levelet.44 A főiskola után ugyanolyan harmonikusan éltek, mint Rapai kiutazása előtt. Budapest, 1955-1956 Miután 1955 júliusában sikeresen befejezte tanulmányait Moszkvában, a Központi Vezetőség káderosztályára hívatták, ahol közölték vele, hogy 1955. szeptember 1-től Budapesten, a KV Agitációs és Propaganda Osztályán fog dolgozni. Rapaira bízták a felsőfokú pártoktatási alosztályt, ahol a tankönyv- kiadásért volt felelős, illetve feladata volt a propagandisták felkészítése és munkájuk ellenőrzése, valamint elméleti írások készítése. Az osztályvezetője ekkor Komócsin Zoltán volt, 1956 közepétől pedig Nógrádi Sándor. 1956-ra „[...] minden labilissá, bizonytalanná vált”-írja Rapai. Felvetődött 42 LÉPCSŐFOKOK, 86-87. 43 Rapai Ágnes költő, író, műfordító 1952. március 13-án született. Diplomáját a Lomonoszov Egyetem dramaturgia szakán szerezte. 1989-ben beválasztották a Magyar írószövetség költői szakosztályának vezetőségébe. Számos publikációja és verse jelent meg többek között az Elet és Irodalom, a Mozgó Világ valamint a Jelenkor hasábjain. 44 LÉPCSŐFOKOK, 89-90. Folyamatosan kapott újabb és újabb fényképeket a családról, a gyerekekről. Az év végi hazautazások alkalmával pedig különböző ajándékokat, kávét, teát, kaviárt és játékokat vitt a családnak. Egy „jó káder” karrierje a szocialista Magyarországon. Rapai Gyula politikai pályafutása 407 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
