Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kult László: Egy "jó káder" karrierje a szocialista Magyarországon. Rapai Gyula politikai pályafutása
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon aján lotta fel, ha segítek neki abban, hogy egy jobb lakáshoz jusson.”10 Ellenállt az efféle csábításoknak, mert - leírása szerint - a párt tekintélye forgott kockán. Zombai tartózkodása alatt Rapai rendszeresen járt Szekszárdra a járási és körzeti titkárok értekezleteire, ahol gyakran fel is szólalt.11 12 1947 augusztusában az országgyűlési választásokra kellett felkészülni. Az előkészületekről a koalíciós pártok - a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt - helyi vezetőivel egyeztetett. Rapai ekkor számos rendezvényen vett részt, ahol előadásokat tartott az országos politikáról és a helyi kérdésekről. Volt, hogy 500 fő előtt beszélt, a megfontolt érvelést és a retorikát pedig mindig is nagyon fontosnak tartotta, és ha csak tehette, otthon is gyakorolta. Az ún. kékcédulás választások megtartásakor számára „[...] a holnapba vetett feltétlen hit adta az energiát, a bizalom a szocialista jövőben” - fogalmazza meg. Ekkor szemében Rákosinak óriási tekintélye volt, beszédeit, nyilatkozatait kétkedés nélkül elfogadta: „Szentül hittem, hogy mi nem ismerünk lehetetlent, és a szocializmust rövid idő alatt felépítjük ”n Az év végén ismét áthelyezték, és munkáját Bonyhádon, a párt Völgységi Járási Titkárságán folytatta.13 Rövid ideig együtt dolgozott elődjével, Tóth Lajossal, aki 1948 elején Budapestre került. Távozásával Rapai lett a járási titkár, aki továbbra is gyakran tart előadásokat különböző falugyűléseken, részt vesz a megyei választmány ülésein, illetve beszámolókat, jelentéseket készít.14 1948 tavaszán központi döntés született, és államosították a száz főnél több alkalmazottal működő üzemeket, vállalatokat.15 Rapai illetékességi körébe két ilyen üzem tartozott, a bonyhádi cipőgyár, és a szintén bonyhádi zománcgyár. Ezeket 1948. március 25-én Rapai közreműködésével államosították is, visz- szaemlékezései szerint mindkét helyen a sebtében megszervezett röpgyűlésen „[..] a munkások minket nagy tapssal, éljenzéssel fogadtak,”16 1948. április 19-én Rapait - ún. „gyors kádermozgatással” - újra áthelyez10 LÉPCSŐFOKOK, 22-24. 11 MNL TML X. 1. MKP Tolna Megyei Titkársága. Járási és körzeti titkárok értekezleteiről és beszámoltatásukról készült jegyzőkönyvek, 1947. 12 LÉPCSŐFOKOK, 28-30. 13 MNL TML X. 7. MKP Völgységi Járási Titkársága. Havi jelentések a megyei titkársághoz, 1947. 14 MNL TML X. 1. MKP Tolna Megyei Titkársága. Járási és körzeti titkárok havi és időszakos jelentései, 1948. 15 GYARMATI 2011, 119. 16 LÉPCSŐFOKOK, 39-40. Ekkor a cipőgyár 480, míg a zománcgyár 159 alkalmazottat foglalkoztatott, így a törvény mindkettőre vonatkozott. Az államosítással az üzemek tulajdonjoga a magyar államra szállt. A cipőgyár eddig Petermann, Kari és Glaser részvénytársaságként működött, új igazgatójává Halász József MKP-s politikust választották. A zománcgyár korábbi tulajdonosa Perczel József volt, új igazgatója pedig a szociáldemokrata Kerner József lett. Továbbá lásd: MNL TML XXIX. 61. 400 Kult László
