Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
a bíborosok, püspökök közvetítettek közvetlenül a világi uralkodók és Róma, valamint az állam és az egyház érdekei között. A tömegdemokrácia jellege és igényei azonban alapvetően átalakították ezt az érdekközvetítő rendszert. A 19. század szekularizációs folyamatai gyakran idéztek elő heves konfliktusokat Európa monarchiáiban állam és egyház között. Németországban a konfliktus egészen a „Kulturkampf”-ig eszkalálódott, és arra kényszerítette a protestánsokhoz képest számbeli kisebbségben lévő katolikus népességet, hogy egy erős jobbközép politikai pártban, a Centrumpártban próbálják meg hatékonyabban érvényesíteni érdekeiket.31 A liberális demokratikus intézményrendszer és pártrendszerének fejlődése hatással volt természetesen az egyház igehirdetésére éppúgy, miként a teológiára is. A katolikus hívek és választók korszerű, új viszonyokhoz illeszkedő orientálására születtek a szociális enciklikák, közöttük az első legismertebbel, XII. Leó pápa 1891-es „Rerum Novarum”-ával. A szociális enciklikák a katolikus társadalomtan, általánosabban a katolikus társadalomtudomány legfontosabb dokumentumai lettek. Korábban a katolikus liturgiában a világi kötelezettségeknek kevesebb szerepe volt. Az ortodox tradíciót erősebben jellemezte az emberi életfeltételek támogatása, ott ez mindig hozzátartozott a keresztényi léthez. Jól kiolvasható ez a kolostori életből, amelyek az imádság mellett gyakran olyan szociális funkciókat is betöltötték, mint az árvák, öregek és betegek gondozása, ellátása, vagy mint az oktatás és nevelés. A nyugati egyházakban is egyetértenek a katolikusok és a protestáns egyházak abban, hogy kötelezettségük a világ hitük szerint történő alakítása és segítése. Ezért működik nagyszámú keresztény szervezet és egyesület különféle szociális és társadalmi feladatokkal. Emellett sokféle oktatási intézménnyel is rendelkeznek. A keresztény személyek aktivizálódhatnak kifejezetten nem keresztény szervezetekben is, mint amilyenek például a szakszervezetek, a polgári kezdeményezések. Amíg az említett egyházi és nem egyházi szervezetekben végzett karitatív tevékenység egyértelmű támogatásra és elismerésre talál a hívek körében, és a támogatottak elismerését is kiváltja, addig a világi kötelezettség pártpolitikai tevékenységként folytatott formája többnyire kétkedést eredményez. Kell egy kereszténynek egyáltalán politikával foglalkoznia? A politikát nem az intrika, a hatalomra törés, a hazugság, a demagógia, a barát-ellenség gondolkodás és a politikai ellenfelek becsmérlése jellemzi? A keresztényi elveknek nem jobb ilyen direkt ellentmondó jelenségek miatt kimaradni a pártpolitikából?32 De szólnak érvek a keresztények pártpolitikai tevékenysége mellett is. A pártok működnek gyakorlatilag a legfontosabb összekötő kapocsként a civil31 WIEMEYER 2009, 27. 32 WIEMEYER 2009, 28. Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években 367 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
