Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Cseresnyés Ferenc: Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években
felfedezésekben rejlenek, hanem inkább szakirodalmi tájékozottságából, egyéni bölcsességéből eredő felismerő képességében. A tudomány fő jellemvonása - folytatja, ami az ügyességektől, mesterségektől megkülönbözteti az, hogy általános igazságokat keres, egyetemes célra irányul, teleologikus. „Alkalmazkodni annyit tesz, mint valamely különös helyzetben magunkat fenntartani. Az ügyesség annyit tesz, mint egy váratlan helyzetet kihasználni. Az alkalmi célszerűség jelenti egy gondolatnak bármily úton, módon való megvalósítását.” „Alkalmazkodás, ügyesség és célszerűség sohasem lehetnek irányadó elvek az államban, hanem csakis az erkölcsi, jogi, vallási, gazdasági tekintetek mellett lehet alkalmazkodni.” Ma is nehezen lehetne jobban megfogalmazni az állami tevékenység minőségi működésének a szükséges szempontjait. A politikai cselekvésnek alkalmazkodnia kell a jog és az erkölcs elveihez. Követelmény, hogy a politikus minden cselekvésében szem előtt tartsa a jogszerűséget és az erkölcsöt.20 Politika és erkölcs Krisztics Sándor külön alfejezetet szentel könyvében az erkölcs és a politika viszonyának. Érdekes módon, bár tudjuk, hogy rendkívül alaposan ismerte Max Webert, nem törekszik differenciálni a fogalmat. Max Weber a valláserkölcs, vagy ahogy ő mondta, a tiszta erkölcs mellé „behozta” a felelősség- etika fogalmát. Azt mondta tehát, hogy a politikai üzem működtetője nem tevékenykedhet a tiszta erkölcs kívánalmai szerint, mert akkor nagy károkat okozhat az általa irányított közösségnek, azaz de facto nem alkalmas a politikusi szakma művelésére.21 Krisztics viszont eléggé nyilvánvalóan, elképzelhetőnek tartja a politikai tevékenység űzését oly módon, hogy az nem kerül ellentétbe az egyéni morállal. A fejezet, amit könyvében az összefüggésnek szentelt, alátámasztja megállapításunkat. Bár tudja, hogy a célszerűség és alkalmazkodás a gyakorlati politikai megoldások fő jellemvonása, mégis a politika szerinte az erkölcsnek a közéletben való érvényesülésére épül. Az erkölcs mibenlétére nézve Krisztics négyféle felfogást különböztet meg: a) A teológiai felfogás szerint az erkölcs nem más, mint az isteni kinyilatkoztatásban foglalt parancsok összege, melyeket az ember, mint valamely vallásfelekezet híve tart be. Az erkölcsi rendszerek vallási rendszereknek képezik hitelvi alapjait. b) A racionalizmus egyik iránya szerint az erkölcs az emberrel veleszüle20 KRISZTICS 1931,42-43. 21 WEBER 1989, 71-88. Krisztics Sándor a katolikus-keresztény politika lehetőségeiről az 1930-as években 363 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
