Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Kaposi Zoltán: A föld és a család kapcsolata a dél-dunántúli középbirtokosok körében a 18-19. században
beleszámítva) a sok vásárlás és eladás egyenlege mintegy 12 ezer holdas többletet mutat: az 1840-es években már 26 000 hold koncentrálódott a kezükön. A harmadik generáció másik, vagyis József-féle ága is igen sikeres volt. Somssich József elsőszülött fia, Miklós (1784-1870) vármegyei karriert futott be: 1806-ban aljegyző, 1809-ben főjegyző, 1813 után Somogy megye alispánja volt. Az 1830-as években követként részt vett a reformországgyűléseken.27 1810-ben megnősült: felesége Kajdacsy Josefa, egy Baranya és Tolna megyében is befolyásos középbirtokos család leszármazottja.28 Birtokait jelentősen gyarapította. Nagyhatalmú ember volt a vármegyében, aki természetesen nem riadt vissza a birtokgyarapítást illetően különböző jogi trükköktől, főleg a Sárd környéki kisebb birtokosok tartottak tőle. Testvérével, Pongráczcal 1808-ban, majd 1812-ben véglegesen megegyezett a rájuk maradt ősi földek elosztásáról. Ennek technikája régi volt: a birtokokat papíron két nagyjából egyenlő méretű birtoktestre osztották, aztán kisorsolták, melyik rész kié legyen.29 Az 1812- es osztály alkalmával 9 780 holdat kapott, ám 1840-ben már 14407 holdas birtokos volt.30 Testamentuma jól tükrözi életét, céljait. Somssich Miklós komolyan gondolta a haza iránt érzett felelősségét, s világosan látta, hogy a köz szolgálata olyan tevékenység, „/...] mely bizon sem nagy fizetésekkel, sem ajándékkal a neki hódolót nem gyarapétja”. Leírta azt is, hogy szerzeményei, amelyeket „gyermekeimnek ősin felül hagyok”, nem oly nagyok, mint lehetnének. „De kevesebb szerzeményemnek oka az is, hogy gyermekeim nevelése aránylag értékemhez igen költséges vala, úgy gondolván és tartván, hogy a nevelési költség legjutalmazóbb és hasznosabb kiadás maradékimra nézve...”.31 Ebből is látszik, hogy egy korabeli középbirtokos anyagi lehetőségei még korlátozottak voltak, fiainak taníttatása (jogakadémia, egyetem stb.), pályára bocsátása áldozatokat kívánt. Nem véletlenül alakult ki a reformkori bene possessionatus nemességben azon szándék, hogy birtokain színvonalas agrártermelést valósítson meg, hiszen szüksége volt minél nagyobb jövedelem realizálásra.32 27 Somssich Miklós pályájához: VÉSSEY 1944, 26-39.; illetve REISZIG 1912, 510. 28 Érdekes a házassági kapcsolat a két középbirtokos család között. Miklós testvére, Somssich Anna (1785-1807) volt Kajdacsy I. Antal, Baranya megye alispánja fiának a felesége. Ugyanakkor Somssich Miklós felesége Kajdacsy Jozefa (1789-1860) lett, vagyis Kajdacsy II. Antal testvére. Ilyen bilaterális házassági kapcsolatot sok esetben találunk a dél-dunántúli nemesség esetében. A Kajdacsy-családhoz lásd: ODOR 1995, 2. 27. 29 MNL SML XIII. 30. Somssich család szarkavári levéltára. Vegyes összeírások. 1808; 1812; 1813. évek. 30 Uo.; illetve MNL SML IV. 1. h. Összeírások. 1840. év. 31 A testamentum szövegének egy része megjelent: VÉSSEY 1944, 38. 32 Somssich Miklós neves gazda is volt, különösen a juh-és a marhatenyésztés terén A föld és a család kapcsolata a dél-dunántúli középbirtokosok körében a 18-19. században 21 MNL Baranya Megyei Levéltára Évkönyve 2014
