Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon v olna kapnia a feldunai hadseregtől elvezényelt Kmety-hadosztályt, valamint a Wysocki vezette IX. hadtestet és lengyel légiót; ám végül is csupán az előbbit kapta meg. Maradt még a Szolnok és Cegléd környékén összevonandó Wysocki-Per- czel-féle csoportosítás, amely fizikailag talán a legközelebb volt Mészároshoz, s emellett egyelőre ellenséges erőkkel sem kellett ott számolni (noha perspektivikusan az ezen csoportosítás felé közelgő, ismeretlen nagyságú orosz főerő jelentette a legnagyobb veszélyt.) Végül is ez volt az a csoportosítás, amelyen eldőlt a Mészáros-féle fővezérlet sorsa is. Július 7-én Kossuth ugyanis leutazott Ceglédre, ott „Perczellel ismét a legszorosabb barátságba lépett, s befolyása alatt állott.” Kossuth és Perczel is értesült arról, hogy Görgei seregére egyhamar nem lehet számítani. Wysocki ezért azt javasolta Kossuthnak, hogy az ő seregét se indítsák el dél felé, hanem inkább Perczel hadtestével együtt küldjék a Tiszántúlra az orosz erők ellen. Kossuth (valószínűleg Perczeltől is támogatva) erre kapva kapott az ötleten, s úgy döntött, hogy az így egyesítendő két hadtest fővezérévé Perczelt nevezi ki; döntéséről pedig levélben értesítette a minisztériumot és a Mészáros-Dem- binski kettőst. Kossuth döntése őszinte felháborodást keltett mind a miniszterekben, mind Mészárosban. Szemere miniszterelnök összehívta a minisztertanácsot, s a fővezérek jelenlétében tanácskozta meg az előállt új helyzetet. A miniszter- tanács után mind Dembinski, mind Mészáros, mind Szemere saját kezű levélben tudatta az új haditerwel kapcsolatos elutasító véleményét Kossuthtal. Kossuth, a minisztérium és a fővezérek véleményét véve, haditanácsra hívta össze a Cegléden található tábornokokat; Perczelt, Lenkey Jánost, Dessewffy Arisztidet és Józef Wysockit. A haditanács úgy döntött, hogy mivel Vetter déli hadserege Wysocki serege nélkül is kiegyenlíti Jellacié haderejét; s mivel Wysocki leküldésének előfeltétele az lett volna, hogy Görgei feldunai hadserege fedezze a Duna-Tisza közét, s ez nem következett be; ezért tehát félreteszik Mészáros és Dembinski rendeletéit, s Perczel tartalék hadtestét és Wysocki seregét együttesen a Tiszántúlra vetik, ezáltal kísérelvén meg feltartani az oroszok előnyomulását. Jó esetben ez a hadsereg megverheti a tiszántúli orosz erőket; rosszabb esetben pedig akadálytalanul levonulhat Arad felé, s összeköttetésben maradhat az erdélyi hadsereggel is. A fentieket a haditanács tagjai Perczel által fogalmazott memorandumban közölték Kossuthtal. A haditervet tudató levelében Kossuth szemrehányást tett Mészárosnak is, mondván, hogy „a koncentráció nem effektuáltatott, mert a fővezér nem ment fel annak idejében [Komáromba] azt személyesen effektuálni" Kossuth többek között azzal indokolta a haditerv megváltoztatását, hogy ha Wysocki hadserege anélkül vonulna le, hogy Görgei hadserege a helyébe lépne; az orosz fősereg szabad választásán múlik, hogy Görgei hadseregét vágja el, Bemet semmisíti 170 Hermann Róbert
