Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák-jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon A haditanácsot követően Görgei a maradék lovassággal és némi gyalogsággal a megkerülő oszlop megerősítésére indult.14 Roth csapatai október 5-én éjjel értek Kálóz elé. A káloziak időközben felszedték a faluba vezető hidat, s maroknyi fegyveresük tüzet nyitott a horvát elővédre. Erre a hídnál megálló horvátok is visszalőttek, de senkit nem találtak el. Mire a felbátorított nép ismét lövéssel felelt, és akkora zajt ütött, hogy Roth csapatai visszahúzódtak. Az éjszakai lövöldözésben hat horvát sebesült meg. A hivatalos Közlöny tudósítása szerint: „egy ember ravaszsága s bátorsága egy éjjel rövidítette meg az ellenség szökését”. Másnap, október 6-án reggel 7 órakor Roth csapatai bevonultak Kálozra, majd továbbsiettek Dég felé. A káloziak bátor akciója következtében Roth újabb értékes órákat veszített. Október 6-án a Sió-csatorna ozorai átkelőjéhez ért. Itt azonban már nem tudott áttörni. A túlparton és a hídnál ugyanis ott állt Csapó Vilmos őrnagy a Tolna megyei nemzetőrség és népfelkelés erőivel, több mint 10 000 emberrel. Roth látta, hogy helyzete reménytelen, s másnap, október 7-én az előtte álló Tolna megyei nemzetőrség és az üldöző Görgei és Perczel csapataitól szorítva, Ozorával átellenben kénytelen volt feltétel nélkül letenni a fegyvert. Ezzel a szabadságharc egyik legjelentősebb győzelme született meg. Bárándnál és Ozoránál több mint 9 000 fő esett fogságba, ugyanennyi lőfegyver, 12 löveg és a hozzájuk tartozó lőszer került a magyar csapatok kezére. A foglyok egy részét fegyvertelenül visszaküldték Szlavóniába, a többieket a Tisza-szabályozás munkáinál alkalmazták.15 Perczel arra már nem vigyázott, hogy a határőrök fegyvereinek jó részét a népfelkelők és nemzetőrök szét ne hordják. Végül Görgei felszólítására Perczel parancsot adott Gáspárnak, hogy húzzon kordont a még megmaradt fegyverek köré.16 A győztesek nem sok érzékkel viseltettek egymás dicsősége iránt. Perczel hosszú, Görgei rövid jelentést küldött a történtekről az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amiben meg sem említették egymást. 14 GÖRGEY-KATONA 1988, 99. - Görgei Artúr és István visszaemlékezései egy ponton nem egyeznek. GÖRGEY 1980, 178. szerint Dégről még Perczel megérkezése előtt útba indította a tüzérséget; GÖRGEY-KATONA 1988, 99. szerint a tüzérség elküldésére csak a dégi haditanács után került sor. Egy névtelen, 1850-ből származó kézirat - amely máshol több ponton megegyezik Görgei Artúr előadásával - ez utóbbi állítást erősíti meg. Geschichtliche Facta und Momente aus der ungarischen Revolution. Der Feldzug gegen G[eneral] Roth. Perczel und Görgei. Pest, im Jahre 1850. KA Nachläße. B/86. Nachlaß Elaynau. No. 103. 15 Avonatkozó iratokat közli GÖRGEY-KATONA 1988,143-368. A székesfehérvári felkelésre és a Roth elleni hadjáratra Id. HAUPTMANN II. 320-322., 330-336., 339., 347-353.; URBÁN 1984, 185-193.; URBÁN 1993, 48-57.; ERDŐS 1978, 79-91. 16 GÖRGEY-KATONA 1988, 103-104. 146 Hermann Róbert
