Rangos famíliák, jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon - Baranyai Történelmi Közlemények 6. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 2014 (MNL BaML, 2014)
Hermann Róbert: Az "összeférhetetlen". Perezel Mór pályaképe
Rangos famíliák - jeles személyek a 18-20. századi Dél-Dunántúlon le grosszabb hadvezérei közé tartozott; s külön érdekessé tette, hogy az ütközetet ismét annak a Franz Ottinger altábornagynak a lovassága döntötte el, aki még vezérőrnagyként a móri ütközetben is kulcsszerepet játszott. Perczel nem volt könnyű természet. A szabadságharc kezdetén Görgeivel veszett össze, de későbbiekben is - talán az egy Bemet leszámítva - gyakoriak voltak a konfliktusai tábornoktársaival; 1849. január végén a fővezérré kinevezett Henryk Dembinski altábornaggyal, 1849 tavaszán és nyarán ismét Görgeivel, júliusban a Mészáros-Dembinski fővezéri párossal, a hónap végén Damjanich Jánossal. Ebben azonban nem állt egyedül, s összeférhetetlen természete ellenére is illik reá Görgei egy későbbi megjegyzése: „Vitathatatlan, hogy Perczel kellemetlen társalgó, de el kell ismerni, hogy jó hazafi.”2 3 Perczel ugyanis olyannyira meg volt győződve saját elhivatottságáról, s arról, hogy őt főszerep illeti a haza megmentésének nagy művében, hogy mindenkit, akiről úgy vélte, hogy ebben akadályozza őt, vagy e sors rendelte küldetését kétségbe vonja, nemcsak a saját ellenségének, de a hazáénak is tartotta. Ez kergette később egyre inkább elmérgesedő konfliktusba Kossuthtal, majd 1849 után emigránstársai többségével is, s ez vezetett oda, hogy 1867-es hazatérését követően néhány évvel visszavonult a politikától, s hátralévő éveit emlékiratai megírásának szentelte. A család és a pályakezdefi Perczel Mór 1811. november 11-én született a Tolna megyei Bonyhádon, nagy múltú, igen kiterjedt köznemesi családból származott. Édesapja Perczel Sándor (1778-1861), cs. kir. hadnagy, 1800-ban a tolnai nemesi felkelés gyalogos századosa, anyja Kajdácsy Erzsébet volt. Testvérei: István (1802-1891), Etelka I. (1804-1805), Imre (1805-1873), Etelka II. (1807-1861), Sándor (1809-1878), Tivadar I. (1810-1811), Miklós (1812-1904), Tivadar II. (1813-1815), Emília (1815-1885), Berta (1816-1905), Mária (1817-1900), Béla (1819-1888), László I. (1820-1824), Pál (1822-1870), Ferenc (1824-1849), Erzsébet (1824-1898), László II. (1827-1897), Ilona (1829-1866). Testvérei közül Sándor, Miklós és Ferenc honvédtisztként harcolt a szabadságharcban; Sándor 1849 januárjában őrnagyként hagyta el a honvédsereget, Miklós ezredesként fejezte be a szabadságharcot, s az amerikai polgárháborúban is e rangban harcolt az északiak oldalán; Ferenc pedig hősi halált halt Buda bevételénél.4 Tanulmányait 1816-ban a pesti piarista gimnáziumban kezdte. 1817-1826 2 Vukovics Sebő visszaemlékezései 1849-re. KATONA 1982, 58-59. 3 A családra ld. DOBOS 2001, azon belül Perczel Mórra Id. 91-125. 4 DOBOS 2001, 216-217. 140 Hermann Róbert
