Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
ARADI GÁBOR: Tolna megyei uradalmak a 18. században és a 19. század első évtizedeiben
kilencedet kellett adniuk a földesúrnak.73 1735-től (1734-től ?) a földvári java- dalmas (világi) apátságot József hessen-darmstadti tartománygróf, Hirschfeld hercege kapta meg, melyet haláláig 1768-i birtokolt. Közben mind a cisztercita, mind a bencés szerzetes rend megpróbálta visszaszerezni az uradalmat, de Mária Terézia ezt nem engedélyezte, hiszen ekkor már egy ideig az udvari kincstár használta az uradalom jövedelmét. Az uradalom bevétele ekkor már elérte a 9 000 forintot.74 József tartománygróf halála után véglegesen a kincstár kezelésébe került az uradalom és 1775. február 13-án az uralkodó a nagyszombati főiskolának adományozta a dunaföldvári bencés apátság javait, és ezután a dunaföldvári apáti rangot csak címként adományozták. Az uradalom tulajdonosa az 1780. március 25-én felállított Tanulmányi alaphoz tartozó Egyetemi Tanulmányi Alap lett, míg pénzügyeit továbbra is a Magyar kamara irányította. A kamara szervezte meg 1785-ben az uradalom két pusztabirtokának Kömlődnek és Kérnek német telepesekkel történő betelepítését. 1848-ig a földesúri tulajdonhoz tartozott a dunai halászat és a két dunai rév is, melyet az uradalom rendszeresen bérbe adott. Allódiuma nagyrészt Baróta pusztához tartozott. A jobbágyfelszabadítás utáni 1888-as tagosítás következtében itt alakult egy összefüggő gazdasági terület, melynek nagysága több mint 1000 kh volt.75 A tanulmány nem használt fel eredeti forrásokat, hanem a már megjelent szakirodalom alapján mutatta be néhány magyar nagybirtokos család Tolna megyei uradalmát a 18. és a 19. század első évtizedeiben. A birtokok megszerzése történhetett vásárlás, vagy öröklés útján. Vásárlás esetén nem ártott megszerezni az uralkodói jóváhagyást, a donációt, mert a birtokot a korábbi birtokosai per útján az ősiség törvényére hivatkozva visszakövetelhették. Persze a donáció ellenére az aktuális birtokos halála után, illetve az öröklési processzus alatt újra és újra megjelennek azok, akik jogos vagy csak vélt előzmények után részt követeltek maguknak az örökségből. Az uradalmak birtokosai, habár erről az előadásban nem esett szó, a 18. században betelepítették a tulajdonukba került településeket. A betelepítések már a Rákóczi szabadságharc előtt megkezdődtek, majd a szabadságharc után folytatódtak egészen a 18. század végéig. Az uradalmat birtokló családok tagjainak sorában mindig található egy vagy két olyan személy, aki nagy gondot fordított mind a birtok nagyságának növelésére, mind a birtokon folytatott gazdálkodás minőségére. Utána egyfajta történelmi körforgásként megkezdődött a felhalmozott javak elprédálása. (14. kép) 73 SZALAY 2002, 46., 68-70., 81. 74 CZIRÁKY 1910, 72-73.; SZALAY 2002, 71-72. 75 CZIRÁKY 73.; SZALAY 2002, 74-75., 79., 142. Tolna megyei uradalmak a 18. században és a 19. század első évtizedeiben 263 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
