Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
KARLINSZKY BALÁZS: A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban
a birtokoktól, amelyek csak az 1082-ben kiadott „Ladislaianumban”, ennek átírásaiban, vagy a somogyi tizedekért folytatott pereskedésben fordulnak elő, úgy jóval kevesebb marad a somogyi birtokok száma. Ha kizárólag a Szent László-féle hamis összeírástól független okleveles említésekben megfogható birtokokat vesszük szemügyre, akkor is a 13. század végéről érdemes vizsgálódnunk. Ekkorra ugyanis nagyjából külön vált a püspökség és a káptalan birtokkezelése, és a későbbiekben is az ekkor már bírt possessing számítottak a káptalani törzsbirtoknak. A somogyi birtokok központja Nagyberény volt. A településen 1232-ben vásárlás útján szerzett földet a káptalan, amelyet 1280-ban, 1283-ban és 1289-ben királynéi adományból, az egykori uralkodói szolgálónépek egyházi földesuraság alá kerülésével kerekített ki.19 Csaba birtokon ugyancsak királynéi és ezúttal királyi szolgálónépek adományozásáról értesülünk, szintén IV. László uralkodásának idejéből.20 Ocsmán birtokon káptalani birtoklásról 1275-ből maradt fenn oklevél.21 A veszprémi székesegyház hírhedt, 1276-ban történt feldúlása után kárpótlásképpen a somogyi ispánnak járó foki vámbevételek kerültek ismét csak királyi adomány révén a káptalanhoz.22 A század végén, már III. András 19 A káptalan 1232-ben 50 márkáért vásárolta meg a Szalók nb. Balad Mihály földjét (RegArp 3109.). 1280-ban Erzsébet királyné, IV. László felesége - VOSuppl no 91. (148-150.) -, 1283-ban Erzsébet apáca, IV. László nagynénje, 1289-ben pedig ismét Erzsébet királyné - VR 501. - adományozott birtokokat a településen a káptalannak. Az uralkodói adományozásokkal párhuzamosan bomlik az egykori Berény település ketté, Kis- és Nagyberénnyé. Utóbbi jelentőségét mutathatja, hogy a régészek két Árpád-kori várat is azonosítottak határában. MAGYAR 1989, 74. 20 Ma Csabapuszta, Tabtól délnyugatra. Csabán már II. András 1222-ben kiadott hamis, vélhetően a 13. század utolsó harmadában keletkezett, IV. László által 1276-ban megerősített adománya értelmében birtokolt a káptalan. VO no 13. (36.) 1279-ben a királyné adományozta az itteni boradó kondicionáriusait - SzZs 180. -, ahogy 1282- ben szintén kondicionáriusokat juttatott a településen a testületnek az uralkodó. VO no 48. (85-86.) 21 Osman, Ocsmány stb.; Nagyberénytől és Somtól délre feküdt. CSÁNKIII. 632.1275: VÉL C/l (cap.) Ocsmány 1A (DF 200685). Királynéi birtokadományból Ugali Pál ítélőmester részesül a településen 1336-ban adományban „salvapossessionariaporcione honorabilis ecclesie Wesprimiensis in eadem remanente”. AO III. no 168. (246.) A század folyamán két esetben maradtak fenn a szokásos szomszédok közötti birtokvitákról oklevelek, amikor az Ugaliak, Besenyő Mátyás, illetve Jutási János kártételei miatt emelt szót a káptalan. 1383: VR 800., BORSA 2000. no 461.; 1384: VR 811.; VÉL C/l (cap.) Ocsmány 6 (DF 201085). 22 A foki vámbevételek harmada 1137 óta, II. Béla rendelkezését követően a pannonhalmi bencéseket illette: PRTI. no 193. (793-794.), illetve PRTIV. 284-285. (hivatkozás nélkül). A megyésispán annak feltehetően másik kétharmadát bírhatta, amelyet ez alkalommal adományozott el az uralkodó abban az oklevélben, amely a veszprémi káptalani iskola feldúlásáról is megemlékezik. Újabb kiadása: VO no 35. (65.) A veszprémi székeskáptalan Nagyberény környéki birtokainak szervezete a középkorban 19 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
