Uradalmak térben és időben - Baranyai történelmi közlemények 5. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2013 (BML, 2013)
CSEKŐ ERNŐ: A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920)
Az 1. táblázatban szereplő, bérleti szerződés idejére vonatkozó adatok alapján is felsejlik, hogy az ózsáki bérlet más szerepet, s minőséget töltött be a család haszonbérietekre alapuló gazdasági tevékenységének alakulásában, mint a többi. S nem csak annyiban, hogy a Leopoldok esetében ez volt lényegében az első valódi, hosszabb távú gazdálkodási szempontok érvényesítésére is lehetőséget adó földbérlet, hanem azért is, mert ellenben a másik öt bérlettel, az ózsáki bérlethez tartozó földterületeket maga a család tette érdemi mezőgazdasági tevékenységre alkalmassá, amely ez esetben a vízjárta terület vízmentesítésétől a gazdasági épületek emelésén át egészen a gazdaság szak- illetve munkásszemélyzettel való ellátásáig szinte mindent magába foglalt. Ez tükröződik abban is, hogy míg például az 1890-es években Szentágota és Szilfamajor kapcsán a Leopold família tagjainak egy-egy hosszabb múltra visszatekintő, felszerelt, azaz „bejáratott”-nak tekinthető gazdaság bérletbe vételére volt módjuk, egyaránt 25-25 év erejéig, az ózsáki gazdaság bérleti ideje a kezdetekben rövidebb volt, és gyakran változott az újabb és újabb szerződéskötések következtében. Az újabb szerződéskötések oka pedig az ózsáki bérlet területének változása volt, amelynek eredményeként a Leopold fivérek által - ti. Károly 1882. évben mondott le bérleti jogáról3 - bérbe vett ózsáki terület, a kezdeti 1306 kh-ról, a korábban Duna-járta földterületek termővé alakításával, fokozatosan közel 2 500 kh-ra növekedett. A Szekszárd közelében elterülő Duna-menti ózsáki területek termővé változtatásában, illetve a századforduló tájékára közel 400 lélekszámúvá fejlődő puszta mintagazdaságként4 való üzemeltetésében tetten érhetőek azok a pozitív energiák, illetve előfeltételek, amelyek a zsidóság növekvő mezőgazda- sági szerepvállalását - földbirtokosként, de jellemzőbben földbérlőként - a 19. század második felében előidézték: azaz tőkeerő, üzleti érzék, kereskedelmi és értékesítési tapasztalatok, innovációs képesség.5 Ez azonban a Leopoldok kapcsán továbbiakkal is kiegészült. Nevezetesen azzal, miszerint a század végére esetükben immár a nagybérletek családi rendszerét is konstatálhatjuk, az előbb felsoroltak mellett betudható a famíliára kezdetben jellemző gaz3 Leopold Sándor és Leopold Károly 1882. február 21-én kelt nyilatkozata. MNL TML XI. 603., 443(4388)/1882. sz. i. 4 „Ahova 1812-ben az elsőbérlő, Ozsák immárfold alatt pihenőRobinsonja, csónakon evezett be, hogy birtokba vegye azokat a kiálló egyes göröndeket, amelyek a mocsárból és őserdőből imitt-amott kilátszottak, s hogy ott megvesse lábát, ott ma 400 lélek éls30 hatalmas épület áll, ott ma 18 holdas gyümölcsös, népes iskola, ártézi kút, vízvezeték van, a munkáslakások szárazuk, térések s a puszta halálozási százaléka a legalacsonyabb a vidéken. Az ózsáki föld ma Tolnamegye egyik legnagyobb, gőzműveléssel átdolgozott, belterjes kultúrterülete.” - vonta meg imigyen Ozsákpuszta félévszázadnyi fejlődésének mérlegét 1920-ban ifj. Leopold Lajos a bérlet lejárta apropóján. Tolnamegyei Újság 1920. április 24. 2. 5 Vő. PUSKAS 1992. A nagybérletek családi rendszerének kiépülése a szekszárdi Leopold família esetében (1861-1920) 271 MNL Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2013
