Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
FEDELES TAMÁS: Pécs terei, épületei és használatuk a késő középkorban
Mátyás regnálása végén nyerték el Baranya vármegye örökös ispáni (comes perpetuus) címét,10 amely következtében a világi kormányzatban is fontos szerepet kaptak. A legtöbb pécsi püspök egyúttal igen fontos szerepet töltött be az országos kormányzatban is,11 s ez kellő tekintélyt biztosított számukra a város klerikus és laikus lakói előtt. A város késő középkori gazdasági jelentőségét már többen hangsúlyozták.12 13 Ez egyrészt a város jellegéből következett, hiszen a püspöki és a káptalani uradalmak gazdasági központja Pécsett volt. Egy, a 14. század derekán keletkezett oklevél egyértelműen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Pécs városa, ezen egyház valamennyi birtokának feje” (civitas Quinqueecclesiensis, caput omnium possessionum ipsius ecclesie).n A püspök és a székeskáptalan tulajdonában lévő települések, birtokok, birtokrészek száma, együttesen meghaladja a 250-et.14 így jelentős bevételek származtak a gazdálkodásból, a földesúrként szedett kilencedből, továbbá az egyházmegye területén szedett tizedekből. Ezek alapján tehát nem meglepő, hogy a pécsi püspökség és a székeskáptalan az ország leggazdagabb egyházi intézményei közé tartoztak.15 Szintén jelentős mértékben növelhették a vásárlóerőt a székeskáptalan hiteleshelyi kancelláriáját felkereső ügyfelek is.16 Az egyházi intézmények által generált gazdaság jótékony hatása mellett egyéb tényezők is hozzájárultak a folyamatos prosperitáshoz, mely a város küllemében is kézzelfoghatóvá vált. Károly Róbert hatalmának konszolidálását követő fontos reformintézkedések között találjuk az ország pénzügyi igazgatásának átszervezését is. Ez nem merült ki pusztán az aranyforint és a portális adó bevezetésében, hanem az adminisztrációt is érintette. Az ország területét 10 egységre osztották, s a kijelölt városokban állították fel a pénzverő- és bányakamarák központját. A pécsi kamara működésére vonatkozó első okleveles adatunk 1327-ből származik. 1333 és 1341 között a szerémivel egyesítették, így hatásköre a Dél-Dunántúlra és a Dráván-túli területek keleti részére is kiterjedt.17 Úgy tűnik, hogy Pécsett pénzverde is létesült, s Nagy Lajos király ún. szerecsenfejes veretei, melyeket 1372—1374-től készítettek, 10 Kubinyi 1982. 169. sköv. 11 Fedeles 2008. 210.; Fedeles 2009a. 12 Koszta 2007; Kubinyi 2001; Petrovics 2001; Szakály 1995. 13 Megjegyzendő, hogy az oklevelet 1190 tájára datálták. Elenchus 17. 14 A püspök és a káptalan gazdálkodására és birtokaira ld. Fedeles 2009b, Fedeles c. 15 Hoberg 1949. 5-6,23, 39,63,87,98,112,115,122,128-129,131,135.; Fedeles 2009b.; Fedeles 2005. 151-153. 16 A székeskáptalan hiteleshelyi tevékenységére, ill. vonzáskörzetére ld. Koszta 1998.; Fedeles 2003. 17 Weisz 2009. 35-37. A pécsi kamara ispánjai: Márton 1327, Bonagunta János 1330— 1332. A pécsi-szerémi kamara ispánjai: Loránd 1332-1335, Chempelinus Endre 1341-1343, Szatmári Miklós 1343-1346, Szerecsen Jakab 1352-1379. Weisz 2009. 52. Pécs terei, épületei és használatuk a késő középkorban 41 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010
