Utcák, terek, épületek Pécset - Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010)
KAPOSI ZOLTÁN: Iparszerkezet és ipartelepek Pécsett a 19-20. század fordulóján - MÁRFI ATTILA: Pécs városképe, utcái, terei, s polgárainak mindennapjai dr. Arató Jenő visszaemlékezései alapján a 20. század elsőfeléből
könyörtelenül betiltja az utcai öntözködést. 1911. Húsvét hétfőjén Jákó Amália és pár más színésznő buggyos, selymes nadrágszoknyába öltözve jelennek meg a korzón. Egész csődület támad körülöttük, szaladnak utánuk az emberek, végül is kénytelenek elhagyni a korzót. Mit szólnának az akkori emberek a mai, nadrágban járó nőkhöz? Megjön június, lezajlanak a vizsgák, Te Deummal befejeződik az akadémiai év, eloszlik az ifjúság. Június 29-én Péter-Pál napján tartják a székesegyház búcsúját és erre a napra kiszínesedik a város. Messze földről összesereglenek a tarka-barka népviseletbe öltözött magyarok, németek, de főleg a sokácok, jönnek még Szlavóniából, sőt Boszniából is. A pécsi piacnak egyébként is jellegzetes alakja a piros fezes, buggyos nadrágú késeket, botokat, cifraságokat áruló bosnyák, meg a pulykás bosnyák, aki pulykáit hosszú nádszállal terelgeti. S a Sétatér és az utcák csak úgy tarkáinak a sok parádéba öltözött falusi menyecskétől, lánytól. Nagyon mozgalmas a Siklósi (ma Bajcsy-Zsilinszky utca), a kocsmákban mindenfelé szól a tambura, az utcán sokác legények teszik a szépet a sokác lányoknak, itt zajlik le a sokác „leányvásár”, a Péter-Pál búcsún találja meg a sokác legény a sok összesereglett lány között a párját. Aztán elmúlik a Péter-Pál, s a nyár unalma, csendje, fülledt melege veszi át uralmát a városban, melybe csak a vasárnap délutánokénti Tettye ünnepélyek hoznak vidám változatosságot. A különböző egyesületek vasárnaponként sorra rendezik a Tettye ünnepélyeket, melyeknek fő-főrendezője Reeh György a „Tettye koronázatlan királya”. Az első világháború előtti Pécsnek jellegzetes alakja ez az örökifjú agglegény. Reeh György a neve és a város katonaügyi tanácsnoka, de az egész városban csak Reeh Gyurinak ismerik és tréfásan a város „vigalomügyi tanácsnokának” titulálják. Enélkül az örökké jókedvű, szellemes, tréfacsináló nélkül nem eshetik meg mulatság, bál, népünnepély és diákos könnyelműséggel, bugybérokoló jókedvvel, pezsgő szellemességgel csinál mindent, mulattat anélkül, hogy pojácává alacsonyodnék le. De különösen a Tettyén érzi jól magát, hol szép villája van, igazán elemében az itt rendezett népünnepélyeken van. Állandóan újabb és újabb meglepetéseken, hecceken töri a fejét, hogy a kacagó tömeggel együtt ő maga is nagyot kacaghasson. Tarka-barka zászlódíszben parádézik a Tettye, szól a muzsika, folyik a vidám konfetti csata, jókedvű tömegek árasztanak el mindent, fenn van a Tettyén az egész város. Besötétedés után görögtüzes fényben úsznak a tettyei romok, majd kezdődik a tűzijáték, vagy egy órán át tüzes-kerekek forognak, tűzvirágok nyillanak, tüzes üstökösök szállnak az égen, színes fények sugároznak, szikráznak, permeteznek a sötét estében és az emberek megelégedetten konstatálják, no Reeh Gyuri megint kitett magáért, szép volt a tűzijáték. Az első világháború előtti Pécsnek kedvenc szórakozását képezik a Tettye ünnepélyek - a sok más egyébbel együtt ezeket a népünnepélyeket is elsöpri a háború. Pécs városképe, utcái, terei, s polgárainak mindennapjai dr. Arató Jenő visszaemlékezései alapján... 199 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010
