Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Pécs és Baranya megye a forradalmi napokban - BÁN PÉTER Pécs és Baranya megye forradalmi testületei

kiemelkedő politikusára is támaszkodhatott (Kovács Béla, illetve Kertész Endre, Vörös Vince, Dombi Kisfali József stb.). A gyűlés gerincét Kertész Endre és Kovács Béla (váratlan) programadó beszéde képezte, melyek közös vonása volt, hogy a hazai valóságtól, illetve az évtizednyi tanulságból indultak ki. Mindketten tudták, hogy a harc nem „a grófok, bankárok és kapitalisták" órájának visszatértéért folyik és hogy az 1945-48 közötti politikához nem szabad visszatérni. Kertész Endre elsősorban a demokratikus eszméket jelöl­te meg megőrzendőnek, mert azok természetszerű gátjai a „szalámitaktika" megismétlődésének, s ezúttal megőrizhető a nemzet újjászületett egysége. Ezért felül kell emelkedni a szűk pártérdekeken: „Becsüljük meg a munkást, aki a Szocdem pártban fogja megtalálni helyét, a kommunistákat - mert mi demokráciát akarunk". 41 Nem szólt egy rossz szót sem azokról a bányász, munkás, egyetemista tagjairól a BMMNT-nek, akikkel nemrég volt éles ösz­szetűzése, csak nagyszerű együttműködésüket emelte ki. Kovács Béla hason­lóképpen tisztességesen, őszintén, de kissé szkeptikusabban és „pártosabban" nyilatkozott. Nála nagyobb volt a hangsúly a FKgP kiválasztottság-tudatán, pártjának esetleges korai politikai elkötelezettsége fölötti aggodalmon, mint a demokrácia fontosságán. A Nagy Imre-kormánnyal szembeni ekkori fenn­tartásainak elmúlását azonban már másnap tudtára adta pártjának és a pécs­baranyai lakosságnak. 42 A koalíciós gondolkodásnak kétségkívül voltak alapjai a forradalom utol­só napjaiban. Az FKgP-vezetés mégis kicsit naivnak tűnik önmaga irányí­tó szerepének olyanfajta jelzésével a jegyzőkönyvben, hogy az ügyvezető elnökök három, szociológiailag homályosan megnevezett réteget kívántak képviselni (értelmiség, parasztság, iparosok), és az üzemi munkások támo­gatására is számítottak volna. A pártpolitikát Kertész Endre két nap múlva ismételten mellékesnek ítélte, majd miután az FKgP-n kívül az SZDP-nek és a Nemzeti Parasztpártnak is utaltak ki épületeket, november l-jén utasítást adott a BMMNT adminisztrációs irodájának, „hogy pártalakítási és párt­helyiségi kérelmeket ne fogadjanak el" 43 . Az FKgP többi nyitottabb szemű vezetője is sejthette hatósugaruk korlátait, mert már az újjáalakuló gyűlés délutánján lemondtak a helyi szervezés megindításáról. így azután elsősor­ban a tradicionális kisgazda-bázisokon, illetve ahol évtizedeken át az egyke ­egyenlősdi dívott, ott volt stabil háttere a FKgP-nek, mindenekelőtt a sellyei járásban. A szociáldemokráciának az 1948-as pártfúzió miatt az FKgP-hez mérhető és sértetlen dicsfénye nem volt a térségben, de a régi bánya- és gyári munkás­41 Szabad Dunántúl, 1956. november 1. 42 Uo. 43 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents