Pécs és Baranya 1956-ban - Baranyai történelmi közlemények 3. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2008 (BML, 2008)

Interjúk, visszaemlékezések, dokumentumok - VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Dr. Berkovits Tivadar visszaemlékezése

nul felült, és gyomra tartalmát rám engedte. Szemben voltam vele, mert a lábait fogtam. Az állandó odafigyelés a rádióadók hírszolgálataira és ezen hírek helyes értelmezésére megfeszített analitikus munkát kívánt. Hisz embereink és a saját életünk függött ezektől a hírektől. Közben észleltük, hogy egyre jobban figyelve vagyunk és csapatösszevonásokat készítenek elő a szovjetek, sőt kémeket is küldtek álcázva hozzánk avval az ürüggyel, hogy a lakosság itt, meg ott segítani akar nekünk. Persze azonnal láttuk, hogy szaglászni akarnak csak. Sajnos egyre rosszabb híreket kaptunk a világból, és kénytelenek voltunk belátni, hogy szabad préda vagyunk. Nyugat biztatása csak felszínes propaganda volt és azok az értékek, melyekért a forradalom kivívta győzelmét és amiért elindult nemzetünk szabadságharca, csak akkor látszik fontosnak, ha az nagyhatalmi érdekek érdekében történik és nem általános érvényűek. Vagyis ezekre lehet hivatkozni, de az ilyen értékekért történő szolidáris együttműködés csak papíron van. A valóság egészen más. Mi csak a saját valóságunkat láttuk, a saját hazánk szorongatott helyzetét és nagy csalódással kezdtük megérteni a magyar átok valóságát. Azt a valóságot, hogy idegen hatalmakat szolgamódon kiszolgáló magyar testvéreink is vannak, akik vállalják az áruló és ha kell, a hóhér szerepét is. Szóval a feloszlatás után hazatérve és újra meleg vízben megfürödve, tiszta ruhában elaludtam. Másnap reggel orosz katonák vették körbe a házunkat, ahol laktunk és emeletről-emeletre kutatva megtaláltak és letartóztattak. Valaki (alapos gyanúm van az illető személyére vonatkozólag) úgy látszik, bejelenthette hazatérésemet, mert mindenki tudta a környezetemben, hogy a „Mecseki láthatatlanokkal" vagyok. Ugyanis Statkiewicz Péter barátom, ki most Párizsban él, motorbiciklijén többször felkeresett a Mecseken, híreket hozva a városból. O hozta fel a nevezetes Bezárd tájolómat, minek segítségével Kubiczáék sikeresen elérték a jugoszláv határt. A Nádor-szállóban elhelyezett szovjet katonai parancsnokságon Bojcov gárdaezredes személyesen hallgatott ki. Egy féldélutáni kihallgatásom alatt, mikor Bojcov avval vádolt, hogy én egy fasiszta ellenforradalmár vagyok, megmagyaráztam (akkor még tudtam oroszul) neki családi hátteremet, és hivatkoztam Lenin a kisnemzetek jogairól írt tanulmányában leírt tézisekre. Erre nagyot nézett és nem tudott mit szólni. Később már GPU-s tisztek folytatták a kihallgatást, eléggé fenyegető hangot ütve, de én, mivel a kővágószőlősi uránbányában orosz kollégákkal sokat dolgoztam, értettem a nyelvüket és visszabeszéltem nekik. Ennek eredménye az lett, hogy másnap éjjel átadtak az újonnan szervezett, Bradács vezetése alatt álló rendőrségnek a volt AVH épületében. Itt töltöttem 10 napot a földalatti magánzárkában, minden éjjel kihallgatva, ugyanazokat a kérdéseket tették fel és én ugyanúgy válaszoltam. Azt követelték, hogy írjak alá egy nyilatkozatot, hogy a népköztársaság fegyveres